Századok – 2022
2022 / 3. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Jakab Réka – Kákonyi Anna: Táguló és szűkülő terek. A veszprémi zsidóság társadalom- és gazdaságtörténete (Katona Csaba)
TÖRTÉNETI IRODALOM Jakab Réka — Kákonyi Anna TÁGULÓ ÉS SZŰKÜLŐ TEREK A veszprémi zsidóság társadalom- és gazdaságtörténete Veszprémi Zsidó Hitközség, Veszprém 2020. 488 oldal A veszprémi zsidó közösség történetét 1932-ben foglalta kötetbe Kun Lajos főrabbi. Munkája szekunder forrás, miközben a hitközség iratanyaga a vészkorszakban megsemmisült. Egészen 2020-ig váratott magára egy modern szemléletű, a politika- és eseménytörténeten túlmutató feldolgozás. Ekkor - egy kiállítás létrehozására irányuló forrásfeltárás nyomán - született meg a gondolat, hogy a kutatás eredményeit könyv formában adja közre a két szerző, Jakab Réka és Kákonyi Anna. A kötet egy szigorúan szerkesztett, szinte narratív fonalra felfűzött, kimeríthetetlen adattár. A feszes és tömör szöveg összhangban van azzal, amit a könyv szakirodalma is tükröz: az elméleti művek száma gyér. Alapkutatásra épülő, dominánsan forráscentrikus munka született, amelynek bázisa a megmozgatott hatalmas mennyiségű primer dokumentum (így a vármegyei közgyűlési iratok, a városi tanácsi iratok és a püspöki, valamint káptalani úriszéki iratok). Az elbeszélt történet íve mikrotörténetek láncolatára épül. A kötet pilléreit három nagyobb fejezet alkotja: 1. a zsidó népesség helyzete az úrbéri viszonyok megszűnéséig; 2. a zsidóközség és intézményrendszere; 3. zsidó társadalom a polgári korszakban. A szerzők először a 18. századi Veszprémet mutatják be, a közeget (fizikai és jogi értelemben), amely kaput nyitott a zsidóság előtt. A környezet bemutatását, ahogy a kötet mondandója újabb idősíkok felé mozdul el, időről időre megismétlik. A püspöki mezőváros polgári és nemesi önkormányzattal bírt, a püspökök hol engedtek, hol szorítottak a fennhatóságon. Az összességében jó emlékezetű Padányi Bíró Márton azon egyházfők sorát gyarapította, akik igyekeztek ha nem is csorbítani, de a minimálisra szűkíteni a város jogkörét. A település paradox módon épp azért bizonyult nyitottnak a zsidóság befogadására, mert a földesura a püspök (és a káptalan) volt. A szabad királyi városi rang elnyerését célzó konok, ám erőtlennek bizonyuló próbálkozások dugába dőltek, a város önkormányzatának nem volt beleszólása a beköltözők kérelmeinek elbírálásába, a földesúr e tekintetben kérlelhetetlenül érvényesítette hatalmát. A zsidóság, amely kereskedéssel és iparral foglalkozott, alkalmasnak bizonyult arra, hogy adói révén növelje a püspökség bevételeit. E cél érdekében engedélyezte a püspök a beköltözéseket, a polgárság dohogását figyelmen kívül hagyva. Arra sem törekedett, hogy a polgárságot érdekeltté tegye, nem szándékozott osztozni a bevételen. A püspökség e racionális nyitottsága akkor változott meg, amikor több zsidó engedély nélkül költözött be, amire a válasz a kérvények merev elutasítása lett. A könyv világosan feltárja a folyamatot, amelynek során a zsidóság - miközben tagjai a földesúr zsellér jogállású alattvalói voltak - egy számára is előnnyel kecsegtető reláció részesévé vált. A kölcsönös egymásra utaltságot példázza, hogy a 18. században a zsidóság bevétele elsősorban a földesúri haszonvételek bérletéből táplálkozott. A zsidó népesség töretlenül növekedett: míg 1785-1787-ben 182 fő, addig 1848-ban már 1020 fő volt. A 19. század derekán a város lakossága meghaladta a 13 000 főt, vagyis a zsidóság aránya 7-8%-ot tett ki. A keresztények elővásárlási joga ellenére jellemzőbbé vált a zsidóság ingatlanvásárlása, ami mutatja helyzetük stabilizálódását. A zsidóság megélhetésének hátterét döntően a kereskedelem, az ipar és a hitelezés nyújtotta. A kötet markánsan megjeleníti, hogy a három fél (a püspökség/földesúr, a városi lakosság és a zsidóság) kölcsönös kapcsolatát folyamatos - hol enyhülő, hol erősödő - pulzáló feszültség hatotta át, amely magában hordozta a viszonyrendszer erodálódását. Ezt a szerzők egy esettanulmány keretében különösen érzékletesen mutatják be (erről később esik szó). SZÁZADOK 156. (2022) 3. SZÁM 644
