Századok – 2022
2022 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Turbucz Dávid: Horthy Miklós államfői tevékenysége az 1920-as években
HORTHY MIKLÓS ÁLLAMFŐI TEVÉKENYSÉGE AZ 1920-AS ÉVEKBEN kormányalakításra.27 A Teleki-kormány július közepén — néhány napon belül — meg is alakult.28 A konszolidáció ezt követően tovább folytatódott. Horthy jóváhagyásával a kormány november közepén ismét erélyesen fellépett a korábbi atrocitások elkövetőivel, a különítményekkel és az ébredő magyarokkal szemben.29 Ennek ellenére a kormányzó karácsonykor amnesztiában részesítette mindazokat, akik 1920 februárja előtt olyan bűncselekményeket követtek el, amelyek a bolsevik diktatúra „megalapítása, fenntartása vagy visszaállítása érdekében véghezvitt bűncselekményekkel és egyéb embertelenségekkel felidézett közelkeseredésből vagy menthető felháborodásból” fakadtak.30 Ez a bűncselekmény-kategória egyértelműen a fehérterror elkövetőire vonatkozott. A kormányzó tehát akkor még ambivalens magatartást tanúsított a különítményekkel kapcsolatban. 27 Romsics I.: Bethlen i. m. 157-160.; Szózat, 1920. július 15. 1-2. 28 AblonczyB.:Teleki i. m. 168-170.; Budapesti Hírlap, 1920. július 16. 1., július 17. 1., július 18. 2., július 20. 1. 29 Ablonczy B.: Teleki i. m. 174-177.; Zinner Tibor: Az ébredők fénykora 1919-1923. (Értekezések a történeti tudományok köréből) Bp. 1989. 70-76., 89-106., 117., 136., 147.; Dombrády L: A legfelsőbb hadúr i. m. 42-43., 64-70., 77-80. 30 Budapesti Közlöny, 1920. december 25. 1. és december 29. 1-3. 31 Ablonczy B.: Teleki i. m. 197-202.; Romsics I.: Bethlen i. m. 192-198. 32 Ormos M.: „Soha, amíg élek!” i. m. 21-28., 57-63., 78-79.; Ormos Mária: Magyarország a két világháború korában (1914-1945). (Történelmi Kézikönyvtár) Debrecen 1998. 89-90., 152-153.; Sakmyster, T: Admirális i. m. 67-70., 90-91.; Bencsik Gábor: Horthy Miklós. A kormányzó és kora. Bp. 2001. 120. IV. Károly restaurációs kísérleteinek története közismert. A kormány és az államfő is az ország érdekeivel összhangban cselekedett, amikor tavasszal és ősszel is megakadályozta a magyar trón elfoglalását.31 Ennek főként nemzetközi okai voltak, ugyanis mind a győztes hatalmak, mind pedig a szomszédos államok ellenezték Károly visszatérését. Emellett belpolitikai körülmények is befolyásolták a kormányzó és a kormány magatartását. Horthy radikális jobboldali környezetét ugyanis szabad királyválasztók alkották, és a nemzetgyűlésben is a szabad királyválasztó kisgazdák voltak többségben. Ezért, nyilatkozatain kívül, amelyekben hangsúlyozta, hogy lojális a királyhoz, de még nincs itt az ideje annak, hogy az uralkodó személyéről döntést hozzanak, semmit sem tett a királykérdés karlista értelemben vett megoldása érdekében. Ráadásul különösebb kockázat nélkül biztosíthatta nyilvános és privát csatornákon keresztül a királyt hűségéről, a Nagykövetek Konferenciájának 1920. február 2-ai álláspontja ismeretében. Egy szempontból azonban a kormányzó — legalább részben — felelősnek tekinthető IV. Károly visszatérési kísérleteiért: nem tájékoztatta ugyanis a királyt azokról a bel- és külpolitikai adottságokról, amelyek trónra való visszatérését egyáltalán nem tették lehetővé. Egy körültekintő tájékoztatás talán a király döntéseit is befolyásolta volna.32 622
