Századok – 2022
2022 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Turbucz Dávid: Horthy Miklós államfői tevékenysége az 1920-as években
TURBUCZ DÁVID A politikai konszolidációt végül Bethlen István eredményesen hajtotta végre, s ennek során a kormányzó mindvégig támogatta a miniszterelnök törekvéseit. Ez ugyan kezdetben még nem volt magától értetődő, mivel védte a hozzá közel álló különítményeket, és az 1920. évi amnesztia mellett az 1921. karácsonyi közkegyelem is sokakat mentesített a fehérterror alatt elkövetett tetteik büntetése alól. Idővel azonban, 1921 és 1923 között Horthy egyre inkább a Bethlen nevével fémjelzett konszolidációs politika támogatójává vált, s ezzel párhuzamosan el is távolodott a jobboldali radikális környezetétől. Ugyan nem szakadt meg a kapcsolat közte és a radikálisok között, de befolyásukat tekintve egyértelműen háttérbe szorultak. Továbbra is meghallgatta őket, de már nem rájuk, hanem a kormányfő véleményére és javaslataira hallgatott. A konszolidáció egyértelműen a miniszterelnök és szakminiszterei sikereként értékelhető, mivel a konkrét irányt ők határozták meg, s a részleteket is ők dolgozták ki, ebben a kormányzó csak közreműködött. Az volt a szerepe, hogy Bethlen Istvánt kinevezte miniszterelnöknek és politikáját a jobboldali radikálisokkal szemben is támogatta. Ez tekinthető a legjelentősebb államfői érdemének.33 33 Sakmyster, T: Admirális i. m. 69-81., 109., 122-139. 34 Uo. 127-128.; Romsics I.: Bethlen i. m. 225-228. 35 GergelyJ: Gömbös i. m. 140-141.; VonyóJ: Gömbös i. m. 203-204. 36 Szózat, 1923. március 16. 3-4. 37 Pesti Hírlap, 1923. március 18. 4.; Budapesti Hírlap, 1923. március 17. 3., március 18. 2.; Szózat, 1923. március 18. 3. 38 Pesti Hírlap, 1923. április 10. 3., április 11. 3.; 8 Órai Újság, 1923. április 10. 1.; Pesti Napló, 1923. április 10. 1. 39 Romsics I.: Bethlen i. m. 230.; 8 Órai Újság, 1923. április 13. 1-2.; MNL OL K 429. Kozma Miklós iratai (a továbbiakban: K 429) 3923. tekercs. Adatgyűjtemény 1920-1924. Kozma Miklós feljegyzése. Bp., 1923. ápr. 11. 33-34. A konszolidációban a kormányzó szerepe jelentős mértékben felértékelődött, amikor a miniszterelnök megkezdte azoknak a radikális jobboldali személyiségeknek a politikai elszigetelését, akik fontos szerepet játszottak Horthy kormányzóvá választásában. Ezt a stratégiát egy idő után maga Horthy is támogatta. (Nem tudta vagy nem is akarta elmondani fajvédő bizalmasainak, hogy megbízik a miniszterelnökben.)34 A politikát 1923 elején a fajvédők az utcára vitték, hogy tiltakozzanak a miniszterelnök népszövetségi kölcsönfelvételi szándéka ellen.35 Az utcai politizálás márciusi 15-16-án érte el csúcspontját, amikor összetűzésekre került sor a radikális egyetemista ifjúság és a rendőrség között.36 A belpolitikai élet annyira feszültté vált, hogy a kormányzó magához rendelte a belügyminisztert és az országos rendőrfőkapitányt, sőt a miniszterelnökkel is több alkalommal egyeztetett.37 Április 9-én Gömbös Gyulával is tárgyalt és megpróbálta elérni nála, hogy rendezze a miniszterelnökhöz fűződő kapcsolatát.38 Az államfői közbenjárás látszólag eredményes volt, mert a két nappal későbbi kormánypárti értekezleten a két politikus újra kompromisszumot kötött egymással.39 Május végén, 623
