Századok – 2022
2022 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Turbucz Dávid: Horthy Miklós államfői tevékenysége az 1920-as években
Turbucz Dávid HORTHY MIKLÓS ÁLLAMFŐI TEVÉKENYSÉGE AZ 1920-AS ÉVEKBEN Horthy Miklós kormányzói tevékenységének számos aspektusáról tájékozódhatunk a szakirodalomban.1 Az 1920-as években betöltött szerepével eddig Thomas Sakmyster foglalkozott átfogóan, Horthy életének 1918 és 1944 közötti időszakát feldolgozó monográfiájában, amely magyarul 2001-ben jelent meg.2 A korszak miniszterelnökeiről készített életrajzok szerzői is rendre kitértek az államfő tevékenységére. Romsics Ignác a belpolitikai konszolidáció folyamatát ugyan Bethlen István személyére koncentrálva mutatta be, de a kormányzóról sem feledkezett meg: Horthy szerepének bemutatása fel-felmerül IV. Károly második visszatérési kísérlete, az új kormánypárt létrehozása, a választójog szabályozása, valamint a radikális jobboldalnak a kormánypártból való kiszorítása kapcsán is.3 Az uralkodó visszatérési kísérleteiről írt könyvében Ormos Mária is értékelte a kormányzó magatartását.4 Ablonczy Balázs a közbiztonság helyreállítása, a különítmények megfékezése céljából tett kormányzati intézkedések és IV. Károly első visszatérési kísérlete kapcsán foglalkozott a témával.5 Az 1920-as évek első felét illetően a kormányzó életútja szempontjából Horthy és a radikális jobboldal viszonya számít az egyik alapvető politikatörténeti témának. Ezzel kapcsolatban a szakirodalomból kiemelkednek — az említett szerzők mellett — Dombrády Lóránd, Gergely Jenő, Paksa Rudolf, Vonyó József és Bartha Ákos munkái.6 Legutóbb Ungváry Krisztián foglalkozott a kormányzó politikai tevékenységével, bár a hangsúlyt ő a második világháború időszakára tette.7 1 A tanulmány az NKFIH a Jobboldali radikalizmus és konzervativizmus között. Horthy Miklós 1919-1931 című, PD 128 500 azonosítószámú projekt támogatásával készült. 2 Thomas Sakmyster: Admirális fehér lovon. Horthy Miklós, 1918—1944. (Helikon Universitas) Bp. 2001. 65-159. 3 RomsicsIgnác: Bethlen István. Politikai életrajz. (Millenniumi magyar történelem) Bp. 2005. 185—341. 4 Ormos Mária: „Soha, amíg élek!”. Az utolsó koronás Habsburg puccskísérletei 1921-ben. Pécs 1990. 5 Ablonczy Balázs:Teleki Pál. Bp. 2005. 174-177., 197-202. 6 Dombrády Lóránd: A legfelsőbb hadúr és hadserege. Bp. 1990. 32-90.; Ormos Mária: Egy magyar médiavezér: Kozma Miklós. Pokoljárás a médiában és a politikában (1919-1944) I. Bp. 2000. 33-48.; Gergely Jenő: Gömbös Gyula. Politikai pályakép. Bp. 2001. 77-205.; Paksa Rudolf: A magyar szélsőjobboldal története. Bp. 2012. 44-83.; VonyóJózsef: Gömbös Gyula és a hatalom. Egy politikussá lett katonatiszt. Pécs 2018. 126-137., 141-162., 178-180., 199-205.; BarthaÁkos: Bajcsy-Zsilinszky Endre. Életút és utóélet. Bp. 2019. (Magyar Történelmi Emlékek. Értekezések) 103-107., 108-110. 7 Ungváry Krisztián: Horthy Miklós. A kormányzó és felelőssége 1920—1944. Bp. 2020. 26. A tanulmányban arra törekszem, hogy árnyaljam Horthy államfői tevékenységével kapcsolatos ismereteinket, kiegészítve azokat az új kutatási eredményekkel. 615 SZÁZADOK I^ú. (2022) 3. SZÁM
