Századok – 2022
2022 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Nagy Adrienn: Határváltozás(ok) és csempészet. Fejezetek a nyugati határtérség lakosságának mindennapjaiból
NAGY ADRIENN megoszlásának és a geopolitikai tényezőknek a mérlegelésével jelölték ki.29 Eközben viszont a valós szocioökonómiai tényezők és a helyi lakossági igények a döntés meghozatalánál háttérbe szorultak. A határvonal ugyanis komplex gazdasági területeket vágott ketté, amelyek újjászervezéséhez idő kellett. Ráadásul az elszakított vármegyerészek - mivel termelés tekintetében már a világháború előtt is passzív gazdasági mérleggel rendelkeztek - saját termelésből nem tudták megoldani a helyi közellátást, így továbbra is rászorultak a magyarországi térségek, különösen a Rábavidék és a Dunántúl behozatalára. Az 1918-1921 között de iure létező határ nagyfokú elzártsága - a realitásokat és az államközi gazdasági kapcsolatok tehermentesítésének szükségességét felismerve - fokozatosan oldódott, ami meggyorsította a határszéli forgalom legális szintű újraindulását. A végleges határ 1922-es megállapítása, illetve a határjelölő oszlopok 1924. júliusi kihelyezése, majd a határmegállapító bizottság augusztusban tartott utolsó ülése, valamint az osztrák-magyar gazdasági-kereskedelmi egyezmény megszületése30 megnyitotta az utat a co-existent borderlands (egy más melletti határrégiók) kialakulása előtt. A kapcsolatok újjáépülése épp annyira volt az évszázados - kölcsönösen prosperáló - gazdasági együttélés természetes következménye, mint amennyire a változó viszonyok és körülmények közepette is egymásra utalt érdekekhez való alkalmazkodás szülte kényszerhelyzet. Az Ausztria és Magyarország kapcsolatában beállt enyhülés, az államközi megállapodások, a kölcsönös áruforgalom és a kishatárfogalom megindulása egyértelmű nyitást jelentett, még ha a határon való átkelést az 1924-es vámtörvények értelmében szigorúan szabályozták is. Eközben a csempészet súlypontja - az árfolyamkülönbségek, a korona gyengesége (devalvációja), a kincstári haszonrészesedés és a szabadpiaci viszonyok vártnál lassabb normalizálódása miatt - időlegesen Magyarország felé tolódott. A korábbi évekkel összevetve az 1920-as évek második harmadában, de leginkább 1925-1926-ban arányaiban több csempészáru (főként cukor, kávé, petróleum, textil- és dohánytermék) érkezett az országba, mint amennyit innen Ausztriába szállítottak. 1927-től az államközi viszonyok rendezésével párhuzamosan a határ menti feketézés egyértelműen visszaesett, majd lassan elsorvadt. Az elvétve előforduló csempészetek termékpalettájukban igazodtak az évtizedes osztrák-magyar árustruktúrához. A csempészek illetőségét tekintve pedig 50-50%-ban osztrák és magyar állampolgárok egyaránt részt vettek a feketézésben. 29 Kocsis Karoly: A politikai és az etnikai földrajz határértelmezései. In: Tér és terep. Tanulmányok az etnicitás és az identitás kérdésköréből III. Szerk. Kovács Nóra - Osvát Anna - Szarka László. Bp. 2004. 23-28. 30 Az 1922 februárjában megkötött preferenciális szerződés az 1421/1923. M.E.sz. rendelettel 1923 márciusában lépett életbe. Az egyezményt - a vámjog szabályozásáról és a vámtarifáról szóló 1924. évi XIX. és XXL te. értelmében - az 1926. évi XVIII. tc.-ben módosították, illetve kiegészítették, mellyel a két, immár önálló ország kereskedelempolitikája átmenetileg újból egymásra talált. 593
