Századok – 2022
2022 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Varga Dániel: A Duna-konföderációs terv előzménye: Il Programma Ungherese
A DUNA-KONFÖDERÁCIÓS TERV ELŐZMÉNYE: IL PROGRAMMA UNGHERESE Arra kérdésre, vajon 1862 márciusában mi sarkallta az emigráció jeles vezetőit arra, hogy ismét átbeszéljék azokat az alapelveket, amelyek figyelembevételével hajlandóak alkudozni a Duna-térségben élő nemzetek vezetőivel, a nemzetközi politikai helyzet alakulása adhat választ. A szerb-török ellentét 1860-tól kezdve kiéleződött, egyre inkább teret nyertek a különböző balkáni függetlenségi mozgalmak. Párizsban merült fel az, hogy valamilyen módon segíteni kellene a szerbek függetlenségi célkitűzéseit, azonban mindenekelőtt Törökország, nem pedig Ausztria ellenében. II. Viktor Emánuel szintén felfigyelt a balkáni mozgalmakra, ezért úgy döntött 1861 őszén, hogy összekapcsolja a keleti kérdést a velencei kérdéssel. Míg az olasz kormány tagjai csak 1863-ban számoltak háborúval, az uralkodó és Giuseppe Garibaldi készek voltak már 1862-ben akcióba lépni.52 Kossuth 1861 decemberében találkozott Garibaldival, aki tudatta vele, hogy bár konkrét terve még nincs, de a Pó és a Duna torkolata között „el van határozva kezdeni valamit a tavaszon”. Garibaldi hamarosan megállapodott II. Viktor Emánuellel egy, a szicíliai expedícióhoz hasonló hadműveletben.53 Ok ketten folyamatosan keresték a lehetőséget, hogyan lehetne Ausztria és Törökország ellen kihasználni a balkáni függetlenségi mozgalmakat. Garibaldi győzedelmes és egyben bámulatba ejtő szicíliai hadjárata reményt adott a térség elnyomott népeinek, hogy az olasz szabadsághős képes lehet egy ugyanolyan csodát véghez vinni, mint amilyet 1860-ban sikerült neki.54 A minta adott volt: először a Balkán valamelyik pontján Garibaldi partaszáll, s irreguláris csapataival hozzájárul egy sor helyi felkelés kirobbantásához. Ha mindez megvalósul, a király pontosan úgy tehet, mint két évvel ezelőtt, reguláris csapatai élén beavatkozik a harcokba és kivívja a teljes győzelmet: jelen esetben a térségben élő népek felszabadítását, illetve ami olasz részről még fontosabb: Velence megszerzését. főszerkesztője szerinte nem csinált mást, mint hogy az újságjában megjelentette a Duna-konföderációs tervet, ráadásul úgy, mintha az egész kizárólag Kossuth munkája lett volna. Bővebben lásd Pajkossy G.: Az 1862. évi Duna-konföderációs tervezet dokumentumai i. m. 937-957. 52 Walter Maturi: Le awenture balcaniche di Marco Antonio Canini nel 1862. In: Studi storici in onore di Gioacchino Volpe, Firenze 1958. 560-561.; Kovács Endre: A Kossuth-emigráció és az európai szabadságmozgalmak. Bp. 1967. 408.; Bona Gábor. Magyar-délszláv együttműködési kísérletek (1849-1867). In: Szerbek és magyarok a Duna mentén II. Tanulmányok a szerb-magyar kapcsolatok történetéből 1848-1867. Szerk. Fried István. Bp. 1987. 196. 53 Csorba László: Garibaldi élete és kora. Bp. 2008. 299. 54 Angelo Tamborra: Garibaldi e l’Europa. Impegno militate e prospettive politiche. Roma 1983. 52. A torinói udvar első lépésben egy görög felkelés közeli kirobbanásával számolt, amely demokratikus fordulattal, illetve a török uralom alatt álló görög területek további felszabadításával járt volna, tehát egy olyan háborús konfliktusban reménykedett, amely könnyedén átterjedhet a Balkán többi részére is. A beavatkozást egyértelműen pártolta II. Viktor Emánuel, aki másodszülött fiát szerette 574
