Századok – 2022
2022 / 1. szám - JÁRVÁNYOK TÖRTÉNETI PERSPEKTÍVÁBAN. PESTIS, HIMLŐ, KOLERA, SPANYOLNÁTHA MAGYARORSZÁGON - Sabine Jesner: Cordon Militaire – Cordon Sanitaire. Járványmegelőzés az erdélyi katonai határőrvidéken (1760 körül–1830)
SABINE JESNER az erdélyi hadtestparancsnokságon keresztül.38 Erdély katonai főparancsnoka, Mittrowsky 1795. június 19-én Nagyszebenben kelt jelentésében részletekbe menően is beszámolt a helyzetről: eszerint május 31-én még 48 pestisben megbetegedett személy volt a bukaresti kórházakban, június 1. és 12. között ez a szám állítólag 114-re emelkedett, közülük 82-en meghaltak, 32-en pedig felgyógyultak; aktuálisan pedig 38 betegről számolhatott be.39 A veszélyhelyzet ábrázolása alapján a bécsi központi hatóságok számára a 21 napos karantén több mint jogos óvintézkedésnek tűnt.40 38 „Az Udvari Haditanács közli, hogy az Erdélyi Hadtestparancsnokság a cs. k. bukaresti képviseletre hivatkozva jelenti, hogy az ottani kórházakban többen is meghaltak pestisben, s hogy a betegség Bukarest felől Ploiestiben és Remetestben is kitört, és az erdélyi határok felé közeledik. Felszólítja a képviseletet, hogy a leggondosabban kövesse figyelemmel a betegséget, arról beszámoljon; és ugyanúgy az erdélyi contumácoknál, továbbra is a 21 napos tisztulási periódus van érvényben; a kordonnál is a szükséges biztonsági intézkedéseket megtették.“ Az Udvari Kamara ülésének jegyzőkönyve, 1795. júl. 17. ÖStA FHKA NHK Kaale 7bgn A400, föl. 33r. 39 Mittrowsky gróf jelentése Nagyszebenből az Udvari Haditanácsnak, 1795. jún. 19. ÖStA FHKA NHK Kaale 7bgn A400, föl. 34r. 40 Vö. a 38. jegyzettel. 41 Erwin H. Ackerknecht: Antikontagionismus zwischen 1821 und 1867. In: Bakteriologie und Moderne. Studien zur Biopolitik des Unsichtbaren 1870-1920. Hrsg. Philipp Sarasin - Silvia Berger - Marianne Hänselet - Myriam Spörri. Frankfurt am Main 2007. 71-110. 42 Legutóbb Beate Althammer: Corona Lectüre. ( https://bit.ly/3a489Oj , letöltés 2021. júl. 2.) Gheorghe Brátescu egyik tanulmányában kritikusan nyilatkozik a Habsburg Cordon Sanitaire-ről, lásd Seuchenschutz und Staatsinteresse im Donauraum (1750-1850). Sudhoffs Archiv 63. (1979) 1. sz. 25-44. A történeti kutatás az elmúlt évtizedekben intenzíven foglalkozott a karanténok elutasításának és támogatásának okaival. Utalunk itt mindenekelőtt az orvos és orvostörténész Erwin Heinz Ackerknecht tanulmányaira, aki úttörő szerepet játszott abban a tudományos vitában, amely a járványmegelőzési stratégiákról szólt a 19. századi egészségügyi szakszemélyzet körében. A vita az antikontagionisták mint a miazma-elmélet hívei, egyúttal a karanténok elutasítói, valamint az emberről emberre való terjedésben hívő kontagionisták között dúlt, utóbbiak támogatták a karanténintézkedéseket. Habár a második csoport képviselői sokkal közelebb jártak a tudomány mai álláspontjához és ezzel a bakteriológia korának eredményeihez, az orvosok és a higiénikusok között az antikontagionizmus álláspontja terjedt el a korai 19. századtól, a feltörekvő liberalizmussal mint domináns véleménnyel összekapcsolódva. A karantén praxisát a konzervatív orientációjú, idejétmúlt, korlátozó struktúrák közé sorolták, és maradinak bélyegezték.41 Ennek a szemléletnek a megerősödése arra vezethető vissza, hogy a járványmegelőzés intézkedései nem hoztak megkérdőjelezhetetlen eredményeket. Ackerknecht téziseit sokan kritizálják, ám sokan osztják azokat, sőt tovább is gondolják, s érdemben a mai napig nem cáfolta meg őket senki.42 57
