Századok – 2022
2022 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Rudolf Veronika: A Birodalom vonzásában. Cseh–magyar–osztrák kapcsolatok 1196 és 1214 között
RUDOLF VERONIKA és Vratisláv környékének új birtokosa lett.70 A két király kiegyezését említő kútfők 7000 ezüst márkáról és túszok adásáról, továbbá egy kellemetlen feltételről számolnak be, amelyet Ottokárnak Dietrich nyomására teljesítenie kellett.71 Utóbbi nem volt más, mint az 1198-ban eltaszított Adél visszafogadása, valamint a tőle származó gyermekek törvényes jogállásának helyreállítása. Ottokárnak tulajdonképpen nem volt reális választási lehetősége, hiszen Sváb Fülöp és a Stauftámogatók haderejével szemben még szövetségeseivel együtt is aligha vehette volna fel a harcot, így — talán megkockáztatható, hogy taktikai megfontolásból — viszszafogadta Adélt. A válás ideiglenes semmissé tételét mutatja, hogy 1205-ben hozzáadta első házasságából született idősebb leányát, Margitot II. Valdemár dán királyhoz (1202—1241).72 A források nem tájékoztatnak róla, hogy mi történt ekkor Konstanciával, de fia, Vencel 1205. évi születési dátuma73 arra enged következtetni, hogy nem hagyta el Prága környékét. Helyzete értelemszerűen korántsem tölthette el örömmel, ellene azonban nem tehetett semmit, ahogyan Magyarországon élő fivéreinek sem állt módjukban beavatkozni a cseh belügyekbe. 70 CDB II. 107. (Nr. 112.); HoenschJ. K: Die Geschichte i. m. 1992. 78. 71 Krónika Pulkakova i. m. 121.; Annalium Pragensium i. m. 170.; Hermannus Altahensis i. m. 386. 72 Annales Ryenses. Ed. Johann Martin Lappenberg. In: MGH SS XVI. 405.; Annales Waldemariani. Ed. Georg Waitz. In: MGH SS XXIX. 179. 73 Krónika Pulkakova i. m. 121. 74 Zsoldos Attila: Az Árpádok koronája először külföldön (Becs, 1205). In: A Szent Korona hazatér. A magyar korona tizenegy külföldi útja (1205-1978). Szerk. Pálffy Géza. (Magyar Történelmi Emlékek. Értekezések.) Bp. 2019. 56-58. 75 „Pro eo veto, quod in pueritia sua illi duó fratres extra regnum fuerunt, et eos Fabianus et Benz pro predicto monasterio iniuste molestare ceperant et impetebanf ’ - Árpádkori Új Okmánytár I-IX. Szerk. Wenczel Gusztáv. Pest-Bp. 1860-1874. (a továbbiakban: ÁÚO) VI. 354. (RA 274.) Imre 1204. november 30-ai halálát követően a korábban már megkoronázott, alig hároméves fia kezdte meg uralkodását III. László néven. Az elhunyt király végakaratában korábbi ellenlábasát, András herceget nevezte ki mellé kormányzóvá, aki azonban ennél többre vágyott. A veszélyt érzékelve, Konstancia özvegy királyné Lászlóval, néhány hűséges főpappal és főúrral, valamint a királyi kincstárral — benne a koronával — Bécsbe menekült. A Konstanciával tartó összes személy azonosítását a forráshiány nem teszi lehetővé, ugyanakkor Katapán egri és Vilmos erdélyi püspök nagy valószínűséggel, Imre korábbi hű bárói, Benedek nádor, Achilles udvarispán és Miklós erdélyi vajda pedig feltételezhetően közöttük voltak.74 Rajtuk kívül még a Kőszegi-fivérekkel, Mihállyal és Henrikkel kapcsolatban merülhet fel, hogy az anyakirálynéval tartottak. II. András egy 1212. évi oklevelében ugyanis megerősítette a fivérek patrónusi jogait a kapornaki monostor felett, amelyet még III. Béla juttatott apjuknak, Heinznek. A diploma szerint egy testvérpár, Fábián és Bez kihasználta, hogy a fivérek „gyermekkorukban az országon kívül voltak”, és feldúlták birtokaikat.75 Már Irmtraut Lindeck-Pozza 519
