Századok – 2022
2022 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Rudolf Veronika: A Birodalom vonzásában. Cseh–magyar–osztrák kapcsolatok 1196 és 1214 között
A BIRODALOM VONZÁSÁBAN Ottokár parancsnoksága alá, akik Veszprémy László kutatásai szerint - nagy valószínűséggel — zsoldosként működtek,65 azaz bizonyítottnak látszik az a feltevés, miszerint a Birodalom belügyeibe való beavatkozás nem Imre, hanem sokkal inkább Ottokár szívügye volt, és így a magyar részvétel nem elsősorban a pápai buzdítás, hanem a cseh rokonság szorgalmazásának tudható be.66 65 Veszprémy László: „Vilissimi et pessimi”. Megjegyzések a katonai segédnépek XII-XIII. századi magyarországi történetéhez. Hadtörténelmi Közlemények 128. (2015) 150. 66 A magyar csapatok 1203-as és 1204-es hadjáratáról ugyan eddig is tudott a magyar medievisztika, azonban azt inkább a pápai szorgalmazáshoz kötötte, továbbá nem figyelt fel a kunok jelentőségére, illetve Ottokárhoz kötötte őket. Lásd Kristó Gy.: Háborúk i. m. 132.; Pauler Gy: A magyar nemzet i. m. II. 31., 34. 67 Hermannus Altahensis abbas: Annales. Ed. Philipp Jaffé. In: MGH SS XVII. 386. I. Lajos Ottokár unokahúgát, Ludmillát vezette oltárhoz 1204-ben, ám azon belül ismeretlen időpontban. Andreas Kraus: Das Herzogtum der Wittelsbacher. Die Grundlegung des Landes Bayern. In: Wittelsbach und Bayern Beiträge zur bayerischen Geschichte und Kunst I —III. Hrsg. Hubert Glaser. München-Zürich 1981. 1/1. 180. 68 Wihoda, M.: Vladislaus Henry i. m. 92. 69 Hedwig Heger: Das Lebenszeugnis Walthers von der Vogelweide. Die Reiserechnungen des Passauer Bischofs Wolfger von Erla. Wien 1970. 82., 86-87. Hermann kényszerű behódolását követően - mivel IV. Ottó továbbra sem tudott segítséget nyújtani szövetségeseinek - Ottokárnak sem maradt más választása, mint békét kötni Sváb Fülöppel. E döntésben nagy szerepe volt újdonsült (vagy jövőbeli) rokonának, I. Lajos bajor hercegnek, aki magára vállalta a két koronás fő közti közvetítés ódiumát.67 Ugyanakkor az sem kizárt, hogy a Stauf-párthoz való visszatérés már korábban is felmerült a prágai és/vagy a brünni udvarban. 1203. szeptember 22. és 1204 januárja között háromszor járt cseh, kétszer pedig morva követ Sváb Fülöp egyik fő bizalmasánál, Wolfger passaui püspöknél (1191-1204), 1203 októberében pedig Ulászló Henrik személyesen találkozott vele Znojmóban. Martin Wihoda feltételezését osztva elképzelhetőnek tartom, hogy a tárgyalásokon a válási peren, valamint a Cseh Királyság Teobáldnak való hűbérbe adásán túl egy újabb pártváltás lehetősége is szóba kerülhetett.68 Az sem elképzelhetetlen, hogy a püspök magával Ottokárral is kapcsolatban állhatott, vagy legalábbis törekedett a cseh király jóindulatának megnyerésére, ugyanis számadásai tanúsága szerint 1203-ban egy díszes lovagló nyerget készíttetett Konstancia királynénak.69 Az Ulászló Henrikkel (vagy éppen Ottokárral) folytatott tanácskozások kimeneteléről és konkrét témájáról azonban sajnálatos módon nem tájékoztatnak a források. Ottokár behódolásának hatására Sváb Fülöp ejtette a meisseni őrgróf által előtérbe állított Teobáldot, és újfent Ottokárt ismerte el cseh királynak. A békés rendezés érdekében Teobáld bőséges kompenzációban részesült: Tschaslau, Chrudin nem vett részt személyesen az akcióban. Annales Stadenses auctore Alberto. Ed. Johann Martin Lap penberg. In: MGH SS XVI. 354. 518
