Századok – 2022
2022 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Rudolf Veronika: A Birodalom vonzásában. Cseh–magyar–osztrák kapcsolatok 1196 és 1214 között
RUDOLF VERONIKA és úgy döntött, inkább nem várja meg újabb, valószínű lázadását. Ez utóbbi okból és a Meráni rokonság esetleges segítségnyújtásától tartva vagy az Andrásra gyakorolt és veszélyesnek vélt befolyása miatt Imre hazaküldte szüleihez öccse feleségét, Gertrúdot.46 VI. Lipót mindenesetre ekkor nem sietett a herceg segítségére, sőt Imrének a heiligenkreuzi ciszterci monostor javára 1203-ban tett adománya alapján az unokatestvérek közti béke teljes helyreállására következtethetünk.47 46 Annales Admontenses i. m. 590. Az 1203. év eseményeire bővebben lásd Körmendi Tamás: A „varasdi jelenet” kritikája. Megjegyzések Imre király és András herceg trónviszályának történetéhez. In: Tiszteletkor. Történeti tanulmányok Draskóczy István egyetemi tanár 60. születésnapjára. Szerk. Mikó Gábor - Péterfi Bence - Vadas András. Bp. 2012. 503-513. 47 Urkunden des Cistercienserstiftes Heiligenkreuz im Wiener Walde. Hrsg. Johann Nepomuk Weis. Wien 1856. 35-36. (Nr. 27.) 48 Imre déli politikájára: Barabás G.: A pápaság i. m. 174-178.; Kristó Gyula: Háborúk és hadviselés az Árpádok korában. Bp. 2003. 131. 49 Annales Coloniensis maximi i. m. 811.; Arnoldi abbatis Lubecensis i. m. 216-217.; Chronica Reinhardsbrunnensis i. m. 566.; Sächsische Weltchronik i. m. 237. A cseh seregek kiemelkedő szerepét III. Ince is elismerte gratuláló levelében. CDB II. 33. (Nr. 36.) 50 Chronica Reinhardsbrunnensis i. m. 566.; Braunschweigische Reimchronik. Ed. Ludwig Weiland. In: MGH Dt. Chrom II. 532.; CDB II. 35-36., 37-38. (Nr. 39., 41.) 51 Cronica S. Petri Erfordensis moderna. Ed. Oswald Holder-Egger. In: MGH SS XXX/1. 379. Sváb Fülöp ellenében Ilyen belső viszonyok között és a Szerbia irányába végrehajtott expanzió, valamint a Kulin boszniai bánnal támadt nézeteltérése miatt Imre valószínűleg fontolóra sem vette a nyugati beavatkozás lehetőségét.48 Már csak azért sem, mert felesége révén a cseh királlyal ellentétes táborban mozgott - Ottokár 1201-es pártváltása miatt azonban végül mégsem kerülhette el a katonai eseményeket: az elbeszélő források tanúsága szerint ugyanis magyar csapatok mind 1203-ban, mind 1204- ben részt vettek a birodalmi belharcokban. 1203-ban Sváb Fülöp támadást indított Türingia ellen, hogy megboszszulja Hermann tartománygróf párt váltását. A nem várt túlerő ellenében és az I. Ottokár cseh király vezetésével érkező, magyar kontingenseket is felvonultató felmentőcsapatokkal szemben azonban végül kénytelen volt visszavonulni, majd Erfurtba menekülni. A várost Hermann vezetésével ugyan megostromolták a Welf-pártiak, átütő sikert azonban nem értek el, ráadásul a nagy zűrzavarban Fülöpnek sikerült elmenekülnie.49 A hadjárat győztese Ottokár volt, akit a frissen megkoronázott IV. Ottó támogatásával Guido palestrinai püspök — immár pápai engedéllyel - királlyá koronázott a merseburgi táborban.50 Ezzel Ottokárnak sikerült elérnie királyi címének pápai elismerését. A koronázást követően Ottokár hazatért, útközben még feldúlva az ellenséges érzületű Meisseni.51 515
