Századok – 2022
2022 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Rudolf Veronika: A Birodalom vonzásában. Cseh–magyar–osztrák kapcsolatok 1196 és 1214 között
A BIRODALOM VONZÁSÁBAN az előkészítő tárgyalások folyhattak, ám Imre pápapártisága okán feltételezhető — mondhatni, törvényszerű — volt, hogy András az ellentáborból választ magának feleséget, amit VI. Lipót hathatósan szorgalmazott. A Rádnál nyújtott segítségét azonban Imre - érthető módon - már kevésbé értékelte nagyra, és a Lambachi^ valamint a Klosterneuburgi EvkönyK tudósítása szerint a hercegségek határvidékének kegyetlen pusztításával viszonozta.42 40 A lambachi monostorban keletkezett, kb. húsz szerző által vezetett évkönyv 1197 és 1283 között tárgyalja az eseményeket. Nagyban épít a Melki és az Admonti Évkönyvekre. Körmendi T: Az 1196- 1235 közötti magyar történelem i. m. 65. 41 A klosterneuburgi monostor évkönyvén belül hat redakciós fázist különít el a kritikai irodalom. Az 1142—1224 közötti harmadik önálló információkat is ránk hagyományozott. Körmendi T: Az 1196—1235 közötti magyar történelem i. m. 68. 42 Annales Lambacenses i. m. 556.; Annales Claustroneoburgenses. Ed. Wilhelm Wattenbach. In: MGH SS IX. 620. András-párti leírást őrzött meg az Osztrák Ritmusos Krónika. Chronicon rhytmicum i. m. 355. 43 Gregorius de Crescentio 1199-től talán 1201 végéig pápai oldalkövetként Magyarországon járt, hogy rendezze az Imre és András közötti viszályt. 1207-ben ismét Magyarországra érkezett a halicsi egyház Rómával történő egyesítésének, valamint Meráni Bertold kalocsai érsek alkalmasságának ügyében. Gregorius de Crescentio. In: DelegatOnline ( https://bit.ly/36aZeMW , letöltés 2021. nov. 3.); Barabás Gábor: Gregorius de Crescentio bíboros élete és magyarországi legációi. In: Varietas delectat. Pápai megbízottak a 11-13. századi Magyarországon. Papal Representatives in Hungary in the 11- 13th Centuries. Szerk. Kiss Gergely. Pécs 2016. 93-115. 44 A szerző a világ teremtésétől 1200/1202-ig, majd későbbi folytatással 1220-ig beszéli el az eseményeket, önálló értesüléseket is közölve. Az idézett részlet információira ráadásul nagy valószínűséggel első kézből tett szert. Körmendi T: Az 1196-1235 közötti magyar történelem i. m. 115-117. 45 „Post hec Cunradus episcopus Ungariam intravit, ut discordiam fratrum sedaret, et ab utroque honorifice susceptus est. Into consilio et habito consensu utriusque et ducis Austrie Lupoldi omniumque principum Ungarie, pacem tali modo statuit, ut signati cruce mare transirent et regnum Ungarie predicto duci Austrie commendarent, ut si quis illorum morte preventus in transmarinis partibus debitum carnis exsolveret, supervivens rediens ad pattiam regnum possideret.” - Annales Colonienses maximi. Ed. Georg Heinrich Pertz. In: MGH SS XVII. 809. Említi még: Annales Claustroneoburgenses i. m. 620. Köztudomású, hogy ezt követően csak pápai közvetítéssel, Gergely bíboros43 személyes megjelenésének, továbbá VI. Lipót és Konrád mainzi érsek (1161—1165 és 1183-1200) segítségének köszönhetően sikerült (ideiglenesen) békét teremteni a viszálykodó testvérek között. A Kölni Királykrónika^ így számol be erről: „Ezután Konrád püspök [helyesen érsek — R. V] Magyarországra ment, hogy elsimítsa a testvérek közti ellentétet, s [ott] mindkettejük által tiszteletteljes fogadatásban részesült. Kettejükkel, Ausztria hercegével, Lipóttal és Magyarország minden főemberével tanácskozván és egyetértésre jutván, oly módon teremtett békét, hogy mindketten a kereszt jelével keljenek át a tengeren, a Magyar Királyságot pedig a mondott Ausztria hercegére bízzák, hogy ha az egyikük a tengerentúlon fizetné meg a test adósságát, akkor a túlélő visszatérvén birtokolja az országot.”45 A békeközvetítők fáradozásai ellenére a testvérviszály ekkor nem jutott végső nyugvópontra: 1203-ban Imre fogságba vetette öccsét. Vagy azért, mert lelepleződött annak újabb szervezkedése, vagy azért, mert Imre veszélyesnek ítélte uralmára nézve Andrást, 514
