Századok – 2022
2022 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Rudolf Veronika: A Birodalom vonzásában. Cseh–magyar–osztrák kapcsolatok 1196 és 1214 között
A BIRODALOM VONZÁSÁBAN Erre utal Saul egy 1199. január 8-án kelt oklevele, amelyben György kérésére búcsút engedélyez mindazoknak, akik ellátogatnak rokona Szent György tiszteletére szentelt templomába, Lhotába.19 Mivel a 12—13. században a cseh és a lengyel területeken létrejött telepesfalvak szinte mindegyikét így nevezték, nem azonosítható be egyértelműen a település.20 Mindössze annyi bizonyos Dániel prágai püspök 1200. március 12-én kelt megerősítő oklevele alapján, hogy a prágai püspökség területén feküdt.21 Az adat mindazonáltal jól mutatja, hogy Ottokár gondoskodott újdonsült felesége honfitársairól, Györgynek például lakatlan, feltörésre váró földterületet engedett át, amelyen telepesfalvat és egyházat alapíthatott. 19 CDB II. 3. (Nr. 5.) 20 Julius Lippert: Sozialgeschichte Böhmens in vorhussitischer Zeit. Ausschließlich aus Quellen I. Prag-Wien-Leipzig 1896. 277-278. 21 CDB II. 3. (Nr. 5.) 22 „Ecce enim dux Boemie, sicut accepimus, ipsius secutus exemplum, uxore relicta legitima, simili modo adulteram superinducere non expavit.” - CDB II. 9. (Nr. 10.) 23 CDB II. 8. (Nr. 9.), 14-16. (Nr. 20.) 24 Dániel Milík Ulászló Henrik gyóntató jaként kezdte pályafutását, majd utóbbi 1197-ben prágai püspökké nevezte ki. Ez volt az első alkalom, amikor egy cseh herceg hajtotta végre az invesztitúrát. Zdenka Hledíková: Dániel Milík. In: Die Bischöfe des Heiligen Römischen Reiches 1198 bis 1448. Ein biographisches Lexikon. Hrsg. Erwin Gatz. Berlin 2001. 577—578. Az előnyökért azonban Ottokárnak nagy árat kellett fizetnie. Mivel Adélt saját elmondása szerint több méltánytalanság is érte a válás során, III. Incéhez fellebbezett. A pápa természetesen nem fogadta örömmel, hogy Ottokár kész helyzet elé állította, így sem a válást, sem a Konstanciával kötött házasságát nem ismerte el. Az egyházfő a lépés hátterében egyébként II. Fülöp francia király (1180—1223) válási botrányának káros befolyását sejtette. 1199 októberében levélben szólította fel a francia klérust, hogy igyekezzenek rávenni a királyt „szeretője” eltaszítására és törvényes felesége visszafogadására, majd így folytatta: „íme Csehország hercege, mint megtudtuk, annak [tudniillik II. Fülöpnek — R. V.] a példáját követve, eltaszította törvényes feleségét, s hasonló módon nem borzad a házasságtörő asszonyt maga mellé venni.”22 III. Ince figyelmét azonban nem csak kánonjogi és erkölcsi megfontolások miatt keltette fel az ügy: az ekkor elindított vizsgálat, majd válási per a cseh király aktuális politikai hovatartozásának függvényében haladt előre a Kúrián; III. Ince kétségtelenül ütőkártyaként használta a trónviszály során, és minden alkalmat megragadott, hogy segítségével IV. Ottó pártjára állítsa Ottokárt.23 Ezzel párhuzamosan egy másik per is indult Rómában, méghozzá a válást kimondó Dániel prágai püspök24 ellen, akit fő riválisa, Arnold sadskái prépost azzal vádolt meg, hogy jogtalanul nyerte el a püspöki méltóságot. A pápa e több vizsgálatot magában foglaló és 1201 végéig elhúzódó pert is igyekezett politikai céljai szolgálatába állítani, erőfeszítéseit 510
