Századok – 2022
2022 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Rudolf Veronika: A Birodalom vonzásában. Cseh–magyar–osztrák kapcsolatok 1196 és 1214 között
RUDOLF VERONIKA pedig utóbb siker is koronázta.25 Fülöp mester pápai írnok beszámolója szerint Ottokár — és vele Ulászló Henrik morva őrgróf — 1201 második felében ugyanis elhagyta Sváb Fülöp táborát és IV. Ottóhoz csatlakozott.26 Azt, hogy e lépés fő mozgatórugója a pápa volt, IV. Ottó 1203 decemberében III. Incének írott levele bizonyítja, amelyben köszönetét mondott az egyházfőnek támogatói körének növeléséért: „Bizony értesíteni kívánunk róla, hogy helyzetünk napról napra javul; és hogy ezt nem a mi kiválóságunknak tulajdonítjuk, hanem Istenének és a Tiéteknek és a római egyházénak. Csehország királyát, Türingia tartománygrófját, Morvaország őrgrófját erővel nem szerezhettük meg, csak a Ti nagy és folyamatos gondoskodásotokkal; ebben nem kételkedünk, sőt napról napra biztosabbak vagyunk benne.”27 A döntésben a III. Ince részéről gyakorolt nyomás mellett szerepet játszhatott a rokon I. Hermann türingiai tartománygróf politikája is, aki már a századfordulón a Welf-táborral szimpatizált.28 25 CDB II. 10. (Nr. 13.), 20-22. (Nr. 23.), 28-30. (Nr. 31.); Peter Hilsch: Kampf um die Libertas ecclesiae im Bistum Prag. In: Bohemia Sacra. Das Christentum in Böhmen 973-1973. Hrsg. Ferdinand Seibt. Düsseldorf 1974. 297. 26 CDB II. 11-12. (Nr. 16.) 27 „Sane innotescere vobis cupimus, quod status noster de die in diem prosperatur; et hoc non excellentie nostre, sed Deo et vobis et ecclesie Romane adscribimus. Regem Boemie, langravium Thuringie, marchionem Moravie per potentiam non habuimus, sed per magnam vestram solicitudinem et frequentem; de quo non dubitamus, sed de die in diem super hoc magis certiicamur.” - CDB II. 34. (Nr. 37.) 28 Ernst Kirmse: Die Reichspolitik Hermanns L, Landgrafen von Thüringen und Pfalzgrafen von Sachsen (1190-1217). II. Zeitschrift des Vereins für Thüringische Geschichte und Altertumskunde 20. (1910-1911) 11-13. 29 Chronica Reinhardsbrunnensis i. m. 566.; Winkelmann, E.: Philipp von Schwaben i. m. 292. 30 CDB II. 35. (Nr. 38.) A válás további negatív következménye volt a Cseh Királyság és a Meisseni Orgrófság közötti kapcsolat tartós megromlása. Adél testvére, Dietrich meisse ni őrgróf (1198—1221) többször is megsürgette az Adél eltaszítása miatt indított pert a pápai Kúrián, emellett Sváb Fülöp bizalmasaként gyakran áskálódott a cseh király ellen. Rávette például a római királyt, hogy megfossza Ottokárt a Cseh Királyságtól, és utóbbi unokatestvérének a fiára, Teobáldra ruházza azt. Eduard Winkelmann szerint Dietrich 1203-ban be is tört a Cseh Királyságba Teobáld érdekében.29 Ezen kívül Dietrich minden alkalmat megragadott, hogy Ottokár ellenségeivel szövetkezzen. Közülük a legígéretesebb partnernek az Osztrák Hercegség bizonyult. VI. Lipót herceg ugyanis ismeretlen időpontban eljegyezte Ottokár egyik Adéltól született lányát azzal a feltétellel, hogy a cseh hercegnek fenn kell tartania házasságát a menyasszony anyjával. Mivel ez nem történt meg, VI. Lipót felmondta az eljegyzést, amit a salzburgi érsek 1203-ban hivatalosan is felbontott.30 Ez természetesen komoly sértésnek számított, amit 511
