Századok – 2022
2022 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Rudolf Veronika: A Birodalom vonzásában. Cseh–magyar–osztrák kapcsolatok 1196 és 1214 között
RUDOLF VERONIKA Ottokár és Csehország számára ez egyértelmű rangemelkedést jelentett, ezért nem csodálkozhatunk, ha uralkodása hátralévő részében mindent megtett e rang megőrzése, illetve továbbemelése érdekében. Ennek legkézenfekvőbb eszköze a középkorban - mint ismeretes - a dinasztikus politika volt: Ottokár egy rangosabb és politikailag több hasznot hozó frigy reményében tizennyolc év együttélés és négy gyermek világra hozása után eltaszította első feleségét, Meisseni Adélt, majd 1199-ben feleségül vette Árpád-házi Konstanciát, III. Béla kisebbik lányát.14 Ez a fordulat — az együtt töltött évek és a fiúörökös megléte miatt — meglepte a kortársakat, így a cseh király több történetíró, köztük a csehellenességét egyáltalán nem leplező Lübecki Arnold 15 rosszallását is magára vonta.16 Ottokár a III. Ince pápának írt 1199. évi levelében a negyedízigleni rokonsággal magyarázta Adél eltaszítását, amely ténnyel, úgymond, a házasságkötés pillanatában - amely állítólag a szülők és rokonok tudta nélkül történt - egyikük sem volt tisztában.17 Ez az indok azonban már a pápa és a kortársak számára is csak ürügynek tűnt, így nincs okunk kételkedni abban, hogy Ottokár döntésében elsősorban nem lelkiismereti, hanem (geo)politikai megfontolások játszottak szerepet. Az új frigy segítségével ugyanis egyrészt hosszú távon gondoskodhatott a Magyar Királysággal való jó viszonyról, másrészt biztosíthatta délkeleti határait, ami lehetővé tette, hogy minden erejével a Birodalom belügyeire koncentrálhasson. 14 Róla bővebben lásd Rudolf Veronika: Árpád-házi Konstancia, a csehek királynéja. In: Magister his tóriáé III. Válogatott tanulmányok a 2016-ban és 2017-ben megrendezett középkorral foglalkozó, mesterszakos hallgatói konferenciák előadásaiból. Szerk. Borbás Benjámin - Kozák-Kígyóssy Szabolcs László. (ELTE BTK Történelemtudományi Doktori Iskola, Tanulmányok — Konferenciák 14.) Bp. 2019. 123-144. 15 Arnold 1170-től 1177-ig a lübecki káptalan őrkanonokja, majd a Szent János bencés monostor apátja egészen az 1211-1214 között bekövetkezett haláláig. A szlávok krónikáját a Szászországban végzett diplomáciai küldetéseit hasznosítva, oklevelekre és szóbeli beszámolókra alapozva írta meg. Körmendi T: Az 1196-1235 közötti magyar történelem i. m. 135. 16 Arnoldi abbatis Lubecensis chronica. Ed. Johann Martin Lappenberg. In: MGH SS XXL 215. A frigyet említi még: Krónika Pulkakova. Ed. Josef Emler. In: Fontes return Bohemicarum. Prameny dejin ceskych I—VIII. Ed. Josef Emler. Prag 1873-1932. V. 120. (Tévesen 1203-nál.); Annalium Pragensium. Ed. Rudolf Köpke. In: MGH SS IX. 169. 17 Codex diplomaticus et epistolaris regni Bohemiae. Ed. Gustav Friedrich et al. I-V. Prag 1904-1974. (a továbbiakban: CDB) II. 6-8. (Nr. 8.) 18 György pontos kilétéről hallgatnak forrásaink. Wertner Mór véleménye szerint György Saul anyai ágú rokona lehetett, a későbbi feldolgozások azonban egyáltalán nem említik. A feltételezés ellenőrzését lehetetlenné teszi, hogy Saul édesanyjának kilétéről nem maradt fenn forrás. Lásd Wertner Mór: Nemzetségi kutatások I. Turul 17. (1899) 128.; Karácsonyi János: Magyar nemzetségek a XIV. század közepéig II. Bp. 1901. 94-109.; C. Tóth Norbert: A Győr-nemzetség az Árpád-korban. In: Tanulmányok a középkorról. Szerk. Neumann Tibor. (Analecta Mediaevalia I.) Bp. 2001. 56. Konstanciával a kor szokásainak megfelelően minden bizonnyal egy jelentősebb kíséret is érkezett Csehországba. Talán e küldöttséghez sorolható Győr nembeli Saul kalocsai érsek rokona, a cseh területen letelepedő György lovag is.18 509
