Századok – 2022
2022 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Rudolf Veronika: A Birodalom vonzásában. Cseh–magyar–osztrák kapcsolatok 1196 és 1214 között
A BIRODALOM VONZÁSÁBAN A trónviszály egyik legaktívabb résztvevője a kalandos múltat maga mögött tudó I. (Premysl) Ottokár cseh herceg (1192-1193 és 1198, király 1198-1230) volt. Amikor apja, II. Ulászló 1172-ben Barbarossa Frigyes császár (1152—1190) beleegyezése nélkül átadta a cseh trónt legidősebb fiának, Frigyesnek, kénytelen volt a császár és a cseh nemesség bátyját letaszító haragja elől a szomszédos Meisseni Orgrófságba menekülni, ahol feleségül vette az őrgróf leányát, Adélt. Frigyes későbbi regnálása idején szinte társuralkodóként működött, 1192-ben pedig ő maga foglalta el a trónt. Uralma azonban alig egy évig tartott, mivel az újra fellobbanó Stauf-Welf párharcban unokatestvérével, Hermann türingiai tartománygróffal, továbbá Albert meisseni őrgróffal a Welfek mellé állt, minek következtében VI. Henrik letette őt a trónról. Ottokár ekkor ismét Meissenbe menekült, VI. Henrik halála után viszont immár elérkezettnek látta az időt a visszatérésre. 1197 decemberében megosztozott az apai örökségen a cseh nemesség által időközben herceggé választott öccsével, Ulászló Henrikkel: Ottokár elfoglalta a trónt, Ulászló Henriknek pedig a Morva Orgrófság jutott.11 Holder-Egger. In: Monumenta Germaniae Historica. Scriptores terűm Germanicarum in usum scholarum separatim editi I-LXXVIIL Ed. Georg Heinrich Pertz et al. Hannover 1841-2007. (a továbbiakban: MGH SS rer. Germ.) XVI. 84. 11 JörgK. Hoensch: Geschichte Böhmens von der slavischen Landnahme bis ins 20. Jahrhundert. München 1992. 76-77.; Martin Wihoda: Vladislaus Henry. The Formation of Moravian Identity. (East Central and Eastern Europe in the Middle Ages, 450-1450. 33.) Linden-Boston 2015. 24-59. 12 Continuatio Gerlaci abbatis Milovicensis. Ed. Wilhelm Wattenbach. In: Monumenta Germaniae Historica. Scriptores. I-XXXVIII. Ed. Georg Heinrich Pertz et al. Hannover 1826-2006. (a továbbiakban: MGH SS) XVII. 709. 13 Chronica Reinhardsbrunnensis. Ed. Oswald Holder-Egger. In: MGH SS XXX/1. 561-562.; Sächsische Weltchronik. Ed. August Bernoulli. In: Monumenta Germaniae Historica. Deutsche Chroniken I-VI. Ed. Edward Schröder et al. Hannover 1877-1909. (a továbbiakban: MGH Dt. Chron.) II. 237.; Annales Admontenses. Ed. Wilhelm Wattenbach. In: MGH SS IX. 509.; Annales Lambacenses. Ed. Wilhelm Wattenbach. In: MGH SS IX. 509. 556. - Korábban II. Vratiszláv 1085-ben IV. Henriktől, II. Ulászló pedig 1158-ban Barbarossa Frigyestől nyerte el a királyi koronát, azonban e rangemelések nélkülözték a pápai elismerést és csak személyre szóló aktusok voltak. Percy Emst Schramm: Böhmen und das Regnum. Die Verleihung der Königswürde an die Herzöge von Böhmen (1085/1086, 1158, 1198/1203). In: Adel und Kirche. Gerd Tellenbach zum 65. Geburtstag dargebracht von Freunden und Schülern. Hrsg. Josef Fleckenstein - Karl Schmid. Freiburg-Basel-Wien 1986. 35L, 358. Ottokár már egészen korán, 1198-ban elkötelezte magát Sváb Fülöp mellett, rávette unokatestvérét, Hermann türingiai tartománygrófot a Welf-tábor elhagyására, továbbá részt vett Fülöp 1198. évi hadjáratában, amely fő célját, Aachen elfoglalását ugyan nem érte el, a Stauf-sereg azonban így is jelentős sikereket könyvelhetett el. A cseh hercegnek annak ellenére sikerült kitűnnie, hogy csapatainak egy része fellázadt és önhatalmúlag hazatért.12 A hadjárat betetőzéseként Fülöpöt megkoronázták Mainzban, utóbbi kezéből pedig szeptember 8-án maga Ottokár is elnyerte a koronát - a cseh történelemben harmadikként.13 508
