Századok – 2022
2022 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Két (király)választás Magyarországon. Habsburg Albert és Jagelló I. Ulászló magyar királysága
PÁLOS FALVI TAMÁS arra hivatkoztak, hogy „Magyarországnak kárára van, ha királya a németek és más népek fölött is uralkodik”. Példának hozták fel Zsigmond utolsó nagy nyugateurópai útját (1432—1434), amelyik „megnyitotta Magyarországot a törökök pusztításának”.173 Nem véletlen, hogy esztendővel korábban a Hédervári Lőrinc lovászmester vezetésével Prágába menesztett magyar küldöttség éppen az akuttá váló oszmán fenyegetésre hivatkozva kérte Zsigmondot, hogy haladéktalanul térjen vissza Magyarországra.174 Nyilvánvaló, hogy a magyaroknak nem az egyébként derék Albert személyével volt problémájuk, hanem azzal a politikai jövőképpel, amelyet a herceg megtestesített: újabb hosszú birodalmi távollétek, értelmetlen háborúk Csehországban, magyar szempontból ugyancsak értelmetlen politikai szövetségek és politikai akciók Európa-szerte — egyszóval Zsigmond végső soron magyar szempontból haszontalan európai politikájának folytatásával. 173 „Vocati primores regni negabant ex usu esse Hungáriáé regi Theutonicis caeterisque gentibus imperare. Dum Sigismundus Romanae rei consulturus Italiam, Germaniam caeterasque provincias peragrat, Hungáriám Thurcorum direptioni patuisse” - Eneáse Sylvia Krónika ceská i. m. 194. 174 Deutsche Reichstagsakten unter Kaiser Sigmund i. m. 164. Már Zsigmond életében Albert „alternatívájaként” merült fel az ifjú lengyel király, III. Ulászló személye, akinek a lengyel kormányzat feje, Zbigniew Olesnicki krakkói püspök leplezetlenül meg akarta szerezni a luxemburgi örökség - politikailag - legértékesebb darabját, a Magyar Királyságot. A lengyel kezdeményezést felkarolta a császár közvetlen kíséretét alkotó magyar politikusi csoport, minden bizonnyal Ország Mihály kincstartó vezetésével, aki Zsigmond utolsó éveinek legfőbb bizalmasa volt. Ez a csoport a császár halála előtt feltehetően rábírta Zsigmondot, hogy ossza meg örökségét, és járuljon hozzá Ulászló magyarországi trónörökléséhez, valószínűleg a Habsburg Anna hercegnővel, Habsburg Albert és Luxemburgi Erzsébet idősebb leányával kötendő házasság révén. Ebben a megoldásban számíthattak Borbála császárné támogatására is, aki ilyen módon még hosszú ideig megtarthatta volna hatalmas magyarországi birtokait. Albert és Erzsébet azonban nem volt hajlandó beletörődni a magyar korona elvesztésébe, és a haldokló Zsigmondot felügyeletük alá vonva lefogatták Borbálát és Ország Mihályt, majd jelentős adományokkal és ígéretekkel rábírták a császár mellett tartózkodó magyar urakat Albert megválasztására. A Habsburg herceg cserébe kötelezte magát, hogy nem változtat a Zsigmond utolsó éveire kialakult hatalmi viszonyokon, vagyis érintetlenül hagyja a magyar trónra lépését lehetővé tevő bárói csoport területi hatalmát. Albert korai halálát követően a lengyel udvar az 1437. évi eseményekre hivatkozva azonnal bejelentkezett a magyar koronáért, időközben azonban a magyar politikai elit jobb jelöltet talált a szerb despota, Branko vies György fia, Lázár személyében. Luxemburgi Erzsébet mint trónörökös megtagadta, hogy házasságra lépjen a despota fiával, miközben a lengyel udvar világossá tette, hogy 501
