Századok – 2022
2022 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Két (király)választás Magyarországon. Habsburg Albert és Jagelló I. Ulászló magyar királysága
PÁLOS FALVI TAMÁS veszi a Szent Koronát. Igen valószínű, hogy Ciliéi ekkor beszélte rá Erzsébetet, hogy legalább színleg egyezzen bele a házasságba. Bármit tervezett is a királyné, a magyar bárók gyors reakciója megakadályozta annak végrehajtásában, de aligha kétséges, hogy már ekkor elszánta magát a döntő lépésre. Brankovics György szerb despota hiányzása az oklevél megpecsételői közül, jóllehet biztosan Budán volt ekkor,150 nyilván magyarázható azzal, hogy ő a fia jelöltségét támogatta, és csalódottságában formálisan nem járult hozzá az Ulászlóval folytatandó tárgyalásokhoz — bár az oklevél „principes” kifejezése azt sejteti, hogy informálisan mégis hozzájárult azokhoz, hiszen Ciliéin kívül ő volt Budán az egyetlenprinceps.^ Sokkal érdekesebb a nádor hiányzása a január 18-ai oklevelet megpecsételők közül. Hédervári V. László születése után személyesen tette tiszteletét az újszülöttnél és anyjánál,152 ezért elképzelhető, hogy döntése személyes jellegű volt. Sokkal valószínűbb azonban, hogy a Magyar Királyság legfőbb világi tisztségviselőjének tartózkodása jelzés volt a lengyelek felé, hogy a helyzetre való tekintettel a tárgyalások távolról sem a „regnum” egészének hozzájárulásával zajlanak majd, és szó sincs teljes elköteleződésről Ulászló megválasztását illetően. A nádor Ulászló halála (1444) után is a szabad királyválasztás híveként lépett fel,153 elég valószínű ezért, hogy problémája a lengyel király felajánlkozásának körülményeivel volt, vagyis azzal, hogy ilyen módon a választás éppen nem volt szabadnak tekinthető. Ez egyébként további érvként vehető figyelembe amellett, hogy a tárgyalások eredendően időhúzás céljával is indultak. 150 DL 13520. 151 Az is lehet persze, hogy Ciliéi az apját, Frigyest is képviselte. 152 A korona elrablása i. m. 35., bár Kottanerné, nyilván a későbbi történések fényében, kétszínűséggel vádolja a nádort. 153 Der Briefwechsel des Eaneas Silvius Piccolomini. II. Abteilung. Briefe als Priester und als Bischof von Triest (1447-1450). Hrsg. Rudolf Wolkan. Wien 1912. 25. Vö. Bart oniek Emma: A magyar királyválasztási jog a középkorban. Századok 70. (1936) 387. 3. jegyz. 154 Dlugosz 212. Ha hihetünk Dlugosz elbeszélésének,154 a magyar követek már kevéssel január 24. után Krakkóban voltak, Ulászlót azonban csak március 8-án választották meg magyar királlyá. Ez esetben mindenképpen különösnek kellene tartanunk, hogy csaknem másfél hónapra volt szükség a tárgyalások sikeres lezárásához. Ha, mint azt Dlugosz nyomán a magyar szakirodalom korábban gondolta, a kezdeményezés magyar oldalról érkezett, a lengyelek számára váratlanul, érthető lenne az elhúzódó alkudozás. A fentebb elmondottak és főleg a krakkói püspök politikájának fényében azonban mindenképpen magyarázatra szorul. Dlugosz szerint Ulászló nehezen törődött bele, hogy öröklött királyságát elhagyva egy másik kormányzását kell magára vállalnia, és feleségül kell vennie az „előrehaladott korú” (iám provectam) Erzsébetet. Valószínűtlen azonban, hogy e feltételek váratlanul érték 495
