Századok – 2022
2022 / 1. szám - JÁRVÁNYOK TÖRTÉNETI PERSPEKTÍVÁBAN. PESTIS, HIMLŐ, KOLERA, SPANYOLNÁTHA MAGYARORSZÁGON - Sabine Jesner: Cordon Militaire – Cordon Sanitaire. Járványmegelőzés az erdélyi katonai határőrvidéken (1760 körül–1830)
SABINE JESNER Cordon Militaire-ből Cordon Sanitaire A 18. század közepén gondolták újra a katonai határőr vidék funkcióját, s ezzel egyidőben a terület kibővült az erdélyi szakasszal is. A két kiterjesztés, a funkcionális és a földrajzi, szorosan összefüggött egymással. Az ezt ösztönző késztetések már a 18. század második évtizedének végén jelentkeztek, amikor a pozsareváci békében újraszabályozták az isztambuli Magas porta és a bécsi udvar kapcsolatát. A velencei—osztrák—török háborút (1714/1716—1718) lezáró békeszerződés mellett a két birodalom kereskedelmi és hajózási szerződést is kötött egymással, amelyek megélénkítették a kapcsolatokat a nagyhatalmak között. Ettől fogva új rendelkezések védték a kereskedőket a diplomáciai kapcsolatok megerősítése révén; konzulátusokat nyitottak, csökkentették a vámokat, Rijekát és Triesztet pedig szabad kikötővé nyilvánították. Az ennek következtében felvirágzó gazdasági kapcsolatok természetesen együtt jártak azzal, hogy az országok között gyakoribbakká váltak az utazások. Ugyanakkor a vágyott gazdasági fellendüléssel párhuzamosan — negatív kísérőjelenségként — megnőtt a pestis behordozásának veszélye is a Habsburg Birodalom területére.6 A muszlim ideológiák és a higiéniai hiányosságok együttesen megkönnyítették az Oszmán Birodalomban a járványok terjedését.7 VI. Károly császár uralkodása alatt kezdett el a bécsi udvar először komolyan foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy miként lehetne megóvni a lakosságot a pestistől. (Az ebben a kérdésben megfontoltan eljáró uralkodó egyben a bécsi Károly templom alapítója is volt: az impozáns épület első kapavágása a császár rendeletére történt az 1713-1714-es bécsi pestisjárvány sikeres megfékezését követően.) A folyamatosan jelenlévő veszély mondatta ki végül 1728-ban az uralkodóval, hogy a pestis csak folyamatosan érvényben lévő intézkedésekkel tartóztatható fel, és hogy a betegségnek egyáltalán el sem szabad jutnia a Monarchia területére.8 A központilag irányított, egészségügyi okokból végzett határellenőrzés előfeltétele a szilárd külső határokkal rendelkező territoriális állam megteremtése volt. Kulcsintézményei az úgynevezett contumácok (vesztegzár állomások, karantén állomások) voltak, amelyeket az 1740-es évek végén állítottak fel állandó jelleggel a Monarchia külső határain, ahol a beutazási feltételek része lett a karanténőrizet. A 19. század jó részében csak ezeken keresztül lehetett 6 Sabine Jesner: Habsburg border quarantines until 1837: an epidemiological ‘iron curtain? In: Medicalising borders: Selection, containment and quarantine since 1800. Eds. Sevasti Trubeta - Christian Promitzer - Paul Weindling. Manchester 2021. 31-55. 7 Daniel Panzac: Quarantines et Lazarets. L ’Europe de la peste d’Orient (XVIle-XX siècles). Aix-en-Provence 1986.; Uő: ‘ plague (veba; waba)’. In: Encyclopedia of the Ottoman Empire. Eds. Gábor Ágoston - Bruce Masters. New York 2009. 462-463., valamint Birsen Bulmuy. Plague, Quarantines and Geopolitics in the Ottoman Empire. Edinburgh 2012. 8 Császári dekrétum, 1728. október 22. Ehhez lásd Lesky, E.: Pestfront i. m. 84. 49
