Századok – 2022
2022 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Két (király)választás Magyarországon. Habsburg Albert és Jagelló I. Ulászló magyar királysága
KÉT (KIRÁLY)VÁLASZTÁS MAGYARORSZÁGON egy nappal később kapott három Pozsony és egy Nyitra megyei falut zálogba, azzal a nem lényegtelen kikötéssel, hogy azokat csak az ugyancsak zálogjogon tartott Sempte várával együtt lehessen visszaváltani tőlük.103 Ugyanők arra is engedélyt kaptak Zsigmondtól, hogy az Újvár, Eleskő, Korlátkő és Detrekő várak tartozékain, valamint a Nagyszombat város környékén elzálogosított királyi birtokokat magukhoz váltsák.104 Ügy tűnik tehát, hogy Znojmóban, amikor nyilvánvalóvá vált Zsigmond állapotának rohamos romlása, aki csak tehette, megpróbálta megszerezni, illetve biztosítani családja számára mindazt, amire csak lehetősége nyílt. Igen valószínű, hogy halálát érezve Zsigmond igyekezett stabilizálni hűséges báróinak helyzetét, bármi következzen is halála után. Borbála és Ország lefogatása ugyanakkor már aligha a császár tudtával történt,105 és ez mindenképpen arra utal, hogy az utolsó napokban Zsigmond nem volt cselekvőképes állapotban, talán már tudatánál sem.106 103 DL 13124. 104 DL 13121. 105 Különösen akkor nincs okunk ezt gondolni, ha igaz a feltételezésünk, hogy már a november 26-ai levelet sem Zsigmond tudtával küldték Pozsonynak. A császár állapotának változásairól nincsenek információink, de feltehető, hogy a znojmói utazást követő válságból néhány napra még felépült annyira, hogy tudatában volt annak, ami körülötte történt. Az agónia valószínűleg december 5-én kezdődött, lehetővé téve Albert és Erzsébet számára Borbála császárné és Ország Mihály lefogását. December 7-én Zsigmond már aligha volt tudatánál, és ezzel magyarázható, hogy Borbálát miért csak ekkor indították útnak Pozsonyba. 106 A felsorolt adományok feltűnő módon mind december első néhány napján történtek, Borbála császárné december 5-ei lefogatása előtt. Mindezen adományok jelentősek voltak ugyan, mégis eltörpültek ama területi hatalom mellett, amelyet e családok kizárólag királyi felhatalmazás alapján gyakoroltak, és amelynek fennmaradására a Habsburg herceg trónra lépése esetén semmilyen garanciájuk nem volt. (Ellentétben egy olyan uralkodóval, aki egyedül nekik köszönheti megválasztását.) A Zsigmond politikájával szembeni általános ellenérzés mellett ez a helyzet indokolta az Albertre kényszerített szigorú választási feltételeket, nem pedig a „rendek” állítólagos fékezhetetlen hatalomvágya, mint azt gondolni szokás. Nem vállalunk ezért különösebb kockázatot azzal a megállapítással, hogy a „királyi várak 1437. évi jegyzéke” pontosan ennek a bárói csoportnak a pozícióit volt hivatott „bebetonozni” arra az esetre, ha Albertet mégis magyar királlyá választják. Ez utóbbi, mint láttuk, voltaképpen az egyetlen opció maradt azután, hogy az osztrák herceg és felesége, Erzsébet, ellenszegülve Zsigmond feltételezett utolsó akaratának, nem volt hajlandó Csehországba távozni. A jegyzék, véleményem szerint, szorosan kapcsolódik az Albert elé terjesztett választási feltételek azon pontjához, amelyben a királyi hatalomra mért legnagyobb csapást szokás látni. A legpontosabbnak tűnő szöveg fogalmazása a hivatkozott helyen a következő: „Továbbá, a hitvesünkkel folytatandó egyezkedésekben, és a 484