Századok – 2022
2022 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Két (király)választás Magyarországon. Habsburg Albert és Jagelló I. Ulászló magyar királysága
PÁLOS FALVI TAMÁS Magyar Királyság határainak és határvidékeinek és az [ország] koronája ügyeinek védelmében és megőrzésében csak az ország főpapjainak és báróinak tanácsaival élünk, tisztségeket, ispánságokat, várnagyságokat, főpapi tisztségeket, bárói tisztségeket, valamint a nevezett Magyar Királyság és Korona bármiféle ügyeit Magyarország főpapjainak és báróinak, tanácsosainknak tanácsa és hozzájárulása nélkül nem tárgyaljuk, nem változtatjuk meg és azok felől nem rendelkezünk”.107 107 „Item, in tractatibus consortis nostre fiendis et defensionibus et conservationibus metarum et confiniarum regni Hungarie et eins corone negotiorum tantummodo consiliis prelatorum et baronum eiusdem regni utemur honoresque, comitatus, castellanatus, prelaturas, baronias et qualiacumque negotia regni et corone Hungarie predictorum absque consilio et consensu prelatorum et baronum Hungarie consiliarium nostrorum non tractabimus, mutabimus vei disponemus” - DF 290162. 108 Ennek első oldalán olvassuk: „Castra pro honore tempore condam domini Sigismundi imperatoris data et tandem per Albertum regem immutata? 109 Wostry, W: Albrecht IL i. m. II. 148-149., és DF 290162: „nec hie nunc presentibus imputent aut egre ferant, quod in eorum absentia in nostram electionem consenserunt”. 110 Wostry, W: Albrecht II. i. m. I. 39. 2. jegyz.; DL 13151. A koronázás „indilate propter múlta et varia evitanda pericula fieri debuit ” - Gutheil Jenő: Veszprém város okmánytára 1002-1523. Kiadja Kredics László. Veszprém 2007. 201. Egyértelműnek tűnik, hogy a szöveg itt nem általában az uralkodó kinevezési jogáról szól. Figyelemre méltó, hogy a rendelkezés első eleme (in tractatibus consortis nostre fiendis) az Erzsébet királyné számára átadandó birtokokra vonatkozik, vagyis azokra, amelyek ekkor Borbála császárné kezén az ország legnagyobb honorál alkották. Ebből a szempontból kifejezetten érdekes, hogy a mutare ige hasonló kontextusban tűnik fel a „várjegyzék” utókorra maradt másolatában.108 Albert tehát arra kötelezte magát, hogy a megválasztói hozzájárulása nélkül nem változtat a Zsigmond halála idején fennálló hatalmi viszonyokon, beleértve Borbála császárné territóriumát. Ezzel a feltétellel járultak hozzá a mellette tartózkodó magyar urak a megkoronázásához, valamint azzal a kikötéssel, hogy a lányait a véleményük megkérdezése nélkül nem adja férjhez - ami nyilván a trónöröklés bárói ellenőrzését jelentette. Alber tnek és Erzsébetnek ezek után még formálisan is meg kellett ígérniük a választóiknak, hogy jóban és rosszban kitartanak mellettük, és garantálják, hogy nem éri őket retorzió amiatt, hogy hozzájárultak a hercegi pár megválasztásához. Tehát még a pozsonyi tanácskozások közben is számoltak azzal, hogy a dolog balul sülhet el, és nem Albert lép a magyar trónra.109 Tudjuk, hogy sokan voltak Magyarországon, akik Albertet még a választás után sem ismerték el, „és nem akarták őt királynak”, és ismerjük a sietséget, amellyel az új uralkodó koronázását megejtették, amint köztudott Pálóci György esztergomi érsek ebben játszott szerepe is.110 Aligha véletlen, hogy koronázása után Albert mindkét említett ígéretét megszegte. Sőt, az egyiket már a formális választás előtt. A levélből, amelyet Tallóci Matkó 1437. december 11-én Bécsből küldött Raguzába, tudjuk, hogy Borbála 485
