Századok – 2022
2022 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Két (király)választás Magyarországon. Habsburg Albert és Jagelló I. Ulászló magyar királysága
KÉT (KIRÁLY)VÁLASZTÁS MAGYARORSZÁGON amelyek Borbála kocsijain voltak? Mályusz Elemér „kincsekkel megrakott” szekerekről beszél, de ennek kicsi a valószínűsége.61 Kincsekkel — vagy akár fegyverekkel — megrakott szekereket igen könnyű lett volna katonákkal őriztetni, ráadásul nem világos, milyen problémát okozott volna Zsigmond szempontjából, ha a császárné familiárisai alkalmasint mégis megdézsmálják azokat. Nem világos továbbá az sem, miféle kincseket küldhetett volna Borbála Csehországból Magyarországra, és emberei miért próbálták volna azokat, vagy egy részüket, akár elrejteni, akár kivinni a városból. Zsigmond levelének fogalmazása valamiféle óvatosságot sejtet: mintha éppen azt akarta volna elkerülni, hogy felhívja a figyelmet a kocsikra és tartalmukra, és ezért bízta volna meg a pozsonyiakat, hogy ők felügyeljék azokat a császár megérkeztéig. Különösebb feltűnés nélkül ezt valóban csak a pozsonyiak tehették meg. Minden jel szerint Zsigmond attól tarthatott, hogy Borbála familiárisai valami olyasmihez férnek hozzá, aminek kikerülése a városból politikai problémákat okozott volna - talán Zsigmondnak magának, talán inkább „kijelölt” utódjának. 61 Mályusz E.: Zsigmond király uralma i. m. 123. Szerinte Zsigmond ezzel a lépéssel biztosította, hogy „környezete, a királyné és kincsei nélkül, Albert utódlása mellett foglaljon állást”. Kincsekről, aranyról és ezüstről valójában a császárné 1438. évi szökése kapcsán beszél Piccolomini, amikor Borbála a lengyel udvarban keresett menedéket. Lásd Wostry, W: Albrecht II. i. m. I. 35., aki ezt a forrást tévesen kapcsolta az 1437. decemberi eseményekhez. 62 Tartalmukat ismerteti Lovcsányi Gyula: Adalékok a magyar-lengyel érintkezések történetéhez a mohácsi vész előtt I-VI. Századok 20. (1886) V. közlemény 693-694., de az idézett passzust latinul idézi, és meg sem próbálja értelmezni. 63 „Séd unde hoc, quod nostrarum litterarum exempla, per famulos nostros a manibus nostrorum inimicorum captivatorum, ab inimicis devulsa et vestris dominacionibus congratulandi gratia missa, nobisque complacitive seu opprobriose remissa sint, suspicari quidem possumus, deffinire nequimus” - Codex epistolaris I. i. m. 91. Vö. Uo. 96-97. is. (Köszönöm Neumann Tibornak a szöveg fordításában nyújtott segítségét.) 64 „Recepimus his diebus certas litteras nobis a dominis regni Bohemiae missas, ex quarum tenore et signanter ex copiis, quas in eisdem reperimus inclusas et quas etiam pro habenda terűm notitia Indokoltnak tűnik ezen a ponton egy olyan forrást bevonni a vizsgálatba, amelyre eddig jóformán egyáltalán nem figyeltek fel a magyar kutatók.62 A magyar főpapok és bárók 1438 szeptemberében, Erzsébet királyné jelenlétében és talán utasítására, a lengyel uraknak küldött leveléről van szó, amelyben sok minden egyéb mellett az alábbi mondatot is olvashatjuk: „Ám arról csak sejtésünk van, eldönteni nem tudjuk, hogy vajon levelünknek a példányai {exempla^ amelyeket embereink fogságba ejtett ellenségeinktől ragadtak el, és amelyek (ellenségeink által) uraságtoknak küldettek el gratulálás céljából, nekünk békéltetőleg vagy gyalázkodó módon lettek-e visszaküldve”.63 A magyar főurak levele válaszként született a lengyel országnagyok levelére, amelyből kiderül, hogy e példányok másolatok {copid) voltak, amelyeket bizonyos cseh urak mellékeltek a Lengyelországba küldött levelükhöz.64 Az idézett mondat pontos értelmezése 474