Századok – 2022
2022 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Két (király)választás Magyarországon. Habsburg Albert és Jagelló I. Ulászló magyar királysága
KÉT (KIRÁLY)VÁLASZTÁS MAGYARORSZÁGON követeknek 1440 márciusában adott lengyel válaszra rezonál az érvelés, amelyet Dlugosz a lengyel megbízottak szájába ad az 1439. januári béketárgyalások során: Kázmért a cseh trón elfoglalására nem a hírvágy {avara ambitió) indította, hanem a Csehországot sújtó viszontagságok keltette együttérzés, valamint a két nép [a cseh és lengyel] nyelvének azonossága. Mi több, még a patthelyzet feloldására tett javaslat is pontosan ugyanaz lett volna, amivel állítólag az immár magyar királlyá választott Ulászló is előállt 1440 júniusában: Kázmér kész lemondani csehországi trónigényéről, ha Albert is ugyanígy cselekszik, hogy aztán a cseh bárók eldönthessék, kit választanak királyukká, legyen az akár Albert, akár Kázmér, akár valaki más.30 30 Dhigosz 201. 31 Mályusz E.: Az első Habsburg i. m. 120-121. 32 Tudomásom szerint egyedül Fraknói Vilmos figyelt fel rá (A magyar királyválasztások i. m. 53.) 33 Wostry, W: König Albrecht II i. m. II. 143. Jelen volt a koronázóvárosban Albert herceg is, valamint Borbála császárné: Monumenta conciliorum generalium seculi decimi quinti. Concilium Basileense. Scriptores I. Vindobonae 1857. 757. Végül nem került sor koronázásra. Meglehet persze, hogy maga Zsigmond gondolta meg magát, de sokkal valószínűbb, hogy a magyar politikai elit tagadta meg a hozzájárulását. 34 Süttő Szilárd: Anjou-Magyarország alkonya. Magyarország politikai története Nagy Lajostól Zsigmondig, az 1384-1387. évi belviszályok okmánytárával I-II. Szeged 2003. I. 21. Sajátos módon, mint látni fogjuk, éppen a magyar analógia támasztja alá meglehetősen szilárdan az 1439. évi kettős házasság tervét, és egyben azt is sejteni engedi, hogy a kezdeményezés egyáltalán nem Alberttól eredt. Tény, hogy György herceg születése és halála (1435) óta Habsburg Albertnek és Luxemburg Erzsébetnek nem volt fiú utóda, így sem a cseh, sem a magyar trón utódlásának problémája nem volt hosszú távon megoldottnak tekinthető. Sőt, rövid távon sem. Albert ugyanis, mint az régóta közismert, egyáltalán nem számított „konszenzusos” jelöltnek sem Csehországban, sem Magyarországon; utódjelöltségét kizárólag apósa, Zsigmond akaratának és kikezdhetetlen tekintélyének köszönhette.31 Kiszemeltjének sikeréről azonban maga Zsigmond sem volt meggyőződve. Erre utal mindenesetre az az eddig általában figyelmen kívül hagyott tény,32 hogy a császár-király egyetlen gyermekét, Erzsébet hercegnőt 1435—1436 fordulóján, párhuzamosan a csehekkel folytatott tárgyalásokkal, Magyarország királynőjévé akarta koronáztatni Székesfehérvárott.33 A történelmi előzmények fényében itt aligha lehetett másról szó, mint egy olyan „előrehozott királyné-koronázás”-ról, amilyen Zsigmond első felesége, Mária esetében is történt,34 és amelynek célja csak az lehetett, hogy Erzsébet ilyen módon szentesített uralkodói jogcímén keresztül biztosítsák Albert útját a magyar trónra. Ebből viszont következik, hogy Albert utódlása még ekkor sem tűnt bizonyosnak, és Zsigmond más módon nem 466
