Századok – 2022
2022 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Két (király)választás Magyarországon. Habsburg Albert és Jagelló I. Ulászló magyar királysága
KÉT (KIRÁLY)VÁLASZTÁS MAGYARORSZÁGON legveszedelmesebb ellenségeit - magát Zsigmondot és a császár támogatását élvező Német Lovagrendet. A folytatás azonban, miszerint a hivatalos követség érkezéséről Zsigmondot értesítő lovag — Piotr Szafraniec krakkói palatínus felbújtására - Lengyelország kormányzatát kínálta volna fel a császárnak, amit az olyan komolyan vett, hogy később, amikor kiderült a csalás, pénzzel akarta rávenni a hivatalos követeket az ajánlat megismétlésére, már egészen hihetetlennek tűnik.20 Az újabb kapcsolatfelvételre röviddel Zsigmond halála előtt került sor; erről, szerencsére, független forrás is szól.21 20 Vö. már Jakob Caro megjegyzéseit az üggyel kapcsolatban (Geschichte Polens. Vierter Theil. 1430-1455. Gotha 1875. 142. 1. jegyz. 21 KrzysztofBaczkowski: Dzieje Polski póznosredniowiecznej (1370-1506). Krakkó 1999. 146. 22 „imperator nondum assensum prebere voluit” - Deutsche Reichstagsakten unter Kaiser Sigmund. 1435-1437. Hrsg. Gustav Beckmann. Gotha 1901. 164. A forrásban „Albert osztrák herceg leánya” (filia ducis Alberti Austrié) áll, valószínű ezért, hogy Erzsébet hercegnő ekkor még nem élt, jóllehet születését Dlugosz alább idézendő tudósítása alapján 1436-ra szokás tenni. Vö. Dvoráková, D.: Barbara von Cilii i. m. 203., aki szerint az ötlet (tudniillik a Jagelló-Habsburg házasságé) „Borbála királyné környezetéből származhatott, vagy legalább élvezhette a jóváhagyását”, tekintettel arra, hogy Borbála mindig jó kapcsolatokat ápolt a lengyel királynéval és elhalt urával (tudniillik Jagelló Ulászlóval). Alább ugyanakkor azzal folytatja, hogy voltaképpen nem is tudunk semmit sem Zsigmond, sem Borbála véleményéről a házassággal kapcsolatban, olyan rövid a milánói követ vonatkozó híre. 23 „magnam tranquillitatem pluribus regnis [...] relicturus” - Dlugosz 171. 24 „promittens et pollicens peticioni tarn amice et honeste se consensum nullatenus amplius negaturum” - Uo. 172. A Prágában tartózkodó milánói követ említi, hogy 1437 márciusában találkozó készült az öreg császár és a fiatal lengyel király, III. Ulászló között az ellentétek elsimítása érdekében, és a megegyezést Ulászló és Anna hercegnő (Albert és Erzsébet leánya) házassága pecsételte volna meg. A követ ugyanakkor világossá tette, hogy az ötlet lengyel részről jött, de a császár vonakodott hozzájárulását adni.22 Ezt indokolatlan volna meglepőnek tekinteni; meglepő, legalábbis első látásra, sokkal inkább az lenne, ha Zsigmond, miután annyi erőfeszítést tett veje és leánya trónra lépésének biztosítása érdekében, egyszerre kész lett volna saját utódlásuk ügyében egy ilyen házassággal megkötni a kezüket. A prágai tárgyalásokról Dlugosz is hírt adott, szerinte a lengyel követek ezúttal már egy kettős házasság ötletével keresték meg Zsigmondot, Jagelló Ulászló és Kázmér hercegek, illetve Habsburg Anna és a még csecsemő Erzsébet hercegnők között. A lengyel udvar azzal az érveléssel próbálta megnyerni Zsigmondot az ötletnek, hogy ezzel biztosíthatná az egész térség tartós békéjét.23 A császár, arra hivatkozva, hogy a cseh ügyek teljesen lekötik a figyelmét, azzal küldte vissza a lengyel követeket, hogy keressék meg ismét, amint visszatért Magyarországra vagy Ausztriába, és megígérte, hogy „a továbbiakban egyáltalán nem fogja megtagadni hozzájárulását egy ilyen baráti és becsületes kéréshez”.24 A lengyel krónikás később azt is elbeszéli, hogy Zsigmond még a halála előtti napokban is folyamatosan a lengyel 464
