Századok – 2022
2022 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Két (király)választás Magyarországon. Habsburg Albert és Jagelló I. Ulászló magyar királysága
PÁLOS FALVI TAMÁS jóllehet e kategóriák önmagukban cseppet sem világosabbak, mint a „nemzeti vs. udvari” vagy a „katonabárók”-é.6 6 Jellemző módon az egymást követő okleveleken függő pecsétek számának mechanikus összehasonlításával mérte az állítólagos pártok egymáshoz viszonyított erejét - tekintet nélkül arra, hogy ugyanazok a személyek több oklevélben és így elvileg több párthoz tartozva is feltűnnek. 7 Joannis Dlugossii annales seu cronicae incliti regni Poloniae. Liber undecimus et liber duodecimus. 1431-1444. Ed. C. Baczkowski et al. Varsaviae 2001. (a továbbiakban: Dlugosz) 210-211. Éppen ezért nem lesz haszontalan, ha a Szabó által kijelölt úton haladva, de rögeszméitől megszabadulva vesszük szemügyre az első magyarországi Jagelló uralkodó trónra kerülésének körülményeit. Tekintettel azonban arra, hogy a Habsburg Albert halála utáni politikai konstelláció gyökerei még Zsigmond ki rály uralmának utolsó éveire nyúltak vissza, célszerűnek látszott a vizsgálatot Habsburg Albert magyar királlyá választásával kezdeni, annál is inkább, mivel a két esemény (tudniillik Albert és Ulászló magyar királlyá választása), mint látni fogjuk, a lehető legszorosabban összefüggött egymással; olyannyira, hogy egymás nélkül a kettő nem is értelmezhető. A lengyel házassági ajánlat III. Ulászló lengyel király magyar trónra való meghívásának körülményeit illetően a magyar történetírás tulajdonképpen a lengyel Jan Dlugosz elbeszélését tette magáévá, amelynek lényege a következő. A magyar főpapok és bárók, attól tartva, hogy Szerbia elfoglalása (1439) után az oszmánok az ő országuk ellen fordulnak, „egyetemlegesen” (universí) összegyűltek Budán, és az özvegy, állapotos királyné jelenlétében tanácskoztak a trón betöltésének módjáról. Bár számoltak a lehetőséggel, hogy Erzsébet fiút szül, ezen esetben attól féltek, hogy az országot elfoglalják a barbárok, „mielőtt a gyermek férfivá cseperednék” {antequam puer in virum evaderet). Ezért aztán, bár több más jelölt szóba jött, érett megfontolás után végül csak a lengyel király maradt, mint aki képes lesz megvédeni Magyarországot az oszmánoktól. Ulászló megválasztásához hozzájárult Erzsébet, „hozzájárulnak mindannyian” {consentiunt omnes), és „egyhangúlag” (concorditer) megválasztják magyar királlyá, azzal a kikötéssel, hogy feleségül veszi az özvegy Erzsébetet. Amennyiben utóbbinak mégis fia születnék, a nagykorúság elérése után „atyai öröksége” (patrimonium), vagyis az Osztrák Hercegség és a Cseh Királyság fogja megilletni. Miután mindezt eldöntötték, kijelölik és útnak indítják az Ulászlót felkérni hivatott követeket.7 A lengyel krónikás elbeszélésének három sarokkövét három fikció alkotja: a választás gondolata a magyaroktól eredt, egyhangú volt, és ahhoz maga Erzsébet is hozzájárult. A valóság ugyanakkor ennél kicsit árnyaltabbnak tűnik. Maga 461
