Századok – 2022
2022 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Két (király)választás Magyarországon. Habsburg Albert és Jagelló I. Ulászló magyar királysága
KÉT (KIRÁLY)VÁLASZTÁS MAGYARORSZÁGON Dlugosz némileg homályosan csak annyit jegyez meg, hogy a hivatalosan kijelölt követek mellett Krakkóba jöttek még mások is, például Ország Mihály, „Rénold” (vagyis Rozgonyi Rénold) és „több más magyar lovag és apród” {aliiplures milites et adó lescentes Hungáriáé).3 A lengyel kancellár korabeli levele szerencsére ennél többet árul el. Szerinte a tárgyalások egyik részről {partis unius) a hivatalos küldöttekkel folytak, „a mi részünkről” {partis nostré) pedig Ország Mihállyal, (alsólendvai) Bánfi Pállal, (Szentmiklósi) Pongráccal és (sóvári) Sós Istvánnal.9 Talán Mályusz Elemér volt az első magyar történész, aki felfigyelt arra, hogy itt valamiféle „lengyel párttal” van dolgunk, amely tulajdonképpen a hivatalos magyar küldöttségtől függetlenül jelent meg Krakkóban.10 Kik voltak ők? 8 Dlugosz 212. Vö. uo. 401., ahol Rénoldot, talán Teleki József nyomán (Hunyadiak kora I. i. m. 172.), az egyébként sosem létezett Frangepán Rénoldként azonosítják. 9 Codex epistolaris saeculi decimi quinti. Tomus II. Ed. Anatol Lewicki. (Monumenta medii aevi historica rés gestas Poloniae illustrantia. Tomus XII.). Krakkó 1891. (a továbbiakban: Codex epistolaris II.) 415. 10 Mályusz Ez Magyar rendi állam i. m. 30. 11 Wilhelm Wostry: König Albrecht II. (1437-1439). I-II. Prága 1906-1907. II. 144. Vö. EngelPál: Királyi hatalom és arisztokrácia viszonya a Zsigmond-korban (1387-1437). Bp. 1977. 81-82. Mályusz Elemér a kérdéssel legrészletesebben foglalkozó tanulmányában (Az első Habsburg a magyar trónon. Aetas 9. [1994] 1. sz. 120-150.) Ország letartóztatását alaptalan híresztelésnek tekintette, kétségtelenül Wostry nyomán (König Albrecht i. m. 36.). A kérdésről bővebben lásd alább. 12 Wostry, W.: König Albrecht II. i. m. I. 39. 2. jegyz. A kérdésről lásd alább. 13 A felsorolt személyek pályafutására lásd EngelPál: Magyarország világi archontológiája 1301-1457. I-II. Bp. 1996. II. a megfelelő neveknél, továbbá Mályusz E.: Az első Habsburg i. m. 135-36.; Uő: A magyar rendi állam i. m. 84.; Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (a továbbiakban: MNL OL) Diplomatikai Levéltár (a továbbiakban: DL) 57664. (Sóvári Sós). A legkönnyebb dolgunk Ország Mihállyal van, aki már ekkor szép karriert mondhatott magáénak. Zsigmond utolsó éveinek felfedezettje, főkamarás, majd főkincstartó, a császár közvetlen kíséretének állandó tagja, akit 1437 decemberében Borbála császárnéval együtt vetettek fogságra, az általánosan elfogadott nézet szerint még Zsigmond parancsára. 11 Elfogása, mint azt ugyancsak gondolni szokás, annak a jele, hogy a császárnéval együtt szembehelyezkedett Zsigmond akaratával, vagyis Habsburg Albert magyar királlyá választásával. Azt, hogy Albert trónra lépését többen is ellenezték, más forrás is bizonyítja,12 okunk van tehát azok között keresni őket, akik később a „lengyel párt” híveiként tűnnek fel. Szentmiklósi Pongrácról pontosan tudjuk, hogy az 1430-as években Borbála szolgálatában állt, esetében tehát a kötődés egyértelmű. Bánfi Pál és Sós István Országhoz hasonlóan tagja volt Zsigmond udvarának az 1430-as években, így nem volt akadálya, hogy ők is szorosabb kapcsolatot építsenek ki Borbálával.13 Az ifjú Rozgonyi Rénold ugyan 1440 előtt nem viselt hivatalt, apja, János azonban évtizedeken át szolgálta Zsigmondot főkincstartóként, majd tárnokmesterként, ami szükségszerűen őt is gyakran érintkezésbe hozta a király-, 462
