Századok – 2022
2022 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Tefner Zoltán: Német–osztrák–magyar tárgyalások Lengyelországról. Berlin, 1916. április 14–15.
NÉMET-OSZTRÁK-MAGYAR TÁRGYALÁSOK LENGYELORSZÁGRÓL mind pedig a Monarchia számára, így dönteni is ketten fognak róla. (Jagow akkorra már Bethmann Hollweghez hasonlóan eltávolodott az oroszokkal tervezett különbéke tervétől, s Oroszországot ismét áthelyezte a hosszú távú ellenségek táborába.) Nyíltan kimondta, hogy amit Ausztria akar, az annexió, míg Németország a Puffer tstaattA szerinte megnyugtatóan kívánja rendezni a lengyelkérdést. Ausztriában a lengyelek eddig támaszai voltak a Monarchiának, de ha 20 millióan lennének, más magatartást tanúsítanának. Erejüket érvényesítve nagyobb igényekkel lépnének fel, idővel bele akarnának szólni a külpolitikába, s nagyon valószínű, hogy annyira megjönne az étvágyuk, hogy egy napon követelnék Németországtól Posent.78 Az egyébként adjutánsi szerepben jelen lévő Ugrón István, aki a Ballhausplatzon az előkészítő irományok tetemes részét készítette, ekkor főnöke segítségére sietett annak hangoztatásával, hogy a lengyelek pontosan ismerik Németország hatalmát, ezért sosem fogják kérni Posent. Bethmann Hollweg Jagowhoz csatlakozva tisztázta a német álláspontot, mondván: külügyminisztere arra kívánta felhívni osztrák kollégája figyelmét, hogy a lengyelek nem most fognak túl nagy befolyást gyakorolni a Monarchia külpolitikájára, hanem generációkkal később. A kancellár elméletileg elfogadhatónak tartott egy olyan megoldást, mely Galíciát dél felé megnövelte volna [az oroszok rovására egy kapitulációs béke után — T. ZJ, de nem támogatta az egész ország annexiójának tervét. Szövetségi államot sem akart a német politika. Közölte tárgyalópartnerével, hogy a Német Birodalomtól távol áll a germanizációs törekvés, de határainak biztonságát nem bízhatja Ausztria képességeire, s a védelem legoptimálisabb vonalának (Falkenhayn nyomán)79 a War the—Módiin —Nj emen-vonalat nevezte. 78 Uo. 79 Conze, W: Polnische Nation und deutsche Politik im Ersten Weltkrieg i. m. 67. A koncepciónak azonban volt egy gyenge pontja: e vonal mentén mintegy 3 millió lengyel élt, akik ha annexióval Németországhoz kerülnének, akkor minden bizonnyal „zavaró tényezővé” válnának. Ha azonban alakulna egy autonóm ütközőállam, akkor ez nem merülne fel többé problémaként. Az érvelésben lehetőségként felvillant egy másik, sokak - például a pángermánok - által preferált követelés is, nevezetesen, hogy a Reich határait tolják annyira keletre, amennyire csak lehet. Természetesen a jelenlévők számára egyértelmű volt, hogy egy ilyen autonóm Lengyelország Németországtól függött volna katonailag és gazdaságilag. Jogosan vetődött fel azonban a kérdés, hogy ha Németország függésben tarhatja Lengyelországot, akkor miért ne tehetné meg ugyanezt a Monarchia? Burián az érvelés gyenge pontját kihasználva azt válaszolta erre, hogy a Pufferstaat valójában sem a lengyeleket, sem Ausztriát nem elégítené ki, 380
