Századok – 2022
2022 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Tefner Zoltán: Német–osztrák–magyar tárgyalások Lengyelországról. Berlin, 1916. április 14–15.
TEFNER ZOLTÁN Németországnak pedig nem hozna tartós előnyöket. Autonómiát Ausztria is tud adni — erre gondolhatott Burián —, fog is adni, mégpedig évtizedes tapasztalatok birtokában, míg egy ütközőállam esetében ugyanez komplikációkkal járna: rögtön kezdődnének az intrikák, s biztosan felütné fejét az orosz agitáció (nemzeti demokraták) is. A Reich pedig nem tehetne mást, mint hogy erőszakos eszközökkel fojtja el a lakosság mozgolódásait. Ha volt találó érv Burián tarsolyában, akkor az a következő: „Egy olyan állam, amelyben elégedetlen és nyugtalan népesség él, nem lehet képes arra, hogy erőd legyen Oroszország ellen. [...] A Pufferstaat biztosan a komplikációk és a jövendő háborúk csíráját plántálná el.”80 80 Uo. 81 Arthur Zimmermann (1864-1940): német jogász, diplomata. Az első nem nemesi származású német külügyminiszter 1916—1917 között. 82 HHStA PA I. Min. des Aeussern. Allgemeines. Geheimakten. Krieg 1914-1918. Karton 501. Liasse XLVII/3 Subakten 10-12. Geheime Verhandlungen mit Deutschland 1914-1918. Feljegyzések az 1916. április 14-15-ei berlini tárgyalásokról. A következő hozzászóló Arthur Zimmermann helyettes államtitkár,81 az Auwärtiges Amt „kemény embere” volt, aki a szervezés gyakorlati munkáját végezte a jagowi adminisztráció éveiben. Határozott, erőszakos egyénisége miatt sok esetben nagyobb beleszólása volt az ügymenetekbe, mint főnökének, Jagownak, aki idejének nagyobb részét a „magasabb helyeken” (főhadiszállás, kancellári hivatal) töltötte. így Zimmermann-nak nagyobb rálátása is volt a konkrét ügyekre. Visszatért a különbéke fixa ideájára, amikor azzal érvelt, hogy a cár valószínűleg könnyebben belemenne egy jövendő békekötésnél abba, hogy átengedje Lengyelországot Németországnak, annál is inkább, mivel ő maga is autonómiát ígért a lengyeleknek, hasonló feltételek mellett. Majd Buriánnak szegezte a kérdést, hogy vajon ő is a jövendő békeszerződés nélkülözhetetlen feltételeként tekint-e az ország átengedésére. Ismét felmerült az a már évek óta meglévő igény, hogy a problémák megoldását a háború utánra kell kitolni. Burián erre megint csak nem tudott mást válaszolni, mint hogy a kérdésre nem lehet ilyen választ adni, hanem inkább azon kellene elgondolkodni, hogy az elfoglalt országgal itt és most mit lehet kezdeni. Bethmann Hollweg tovább érvelt a német álláspont mellett, s - nem éppen korrekt módon — ismét előhozakodott Posen és Galícia kérdésével. Félőnek tartotta, hogy Németországnak — abban az esetben, ha Lengyelország Ausztriához tartozna - nem lenne többé szabad keze Posenben. (Aehrenthal gróf és Berchtold gróf a galíciai lengyel pártok nyomására már a korábbi években is gyakran tiltakozott a német lengyel-politika ellen.) Egy ilyen jellegű változás esetén pedig szerinte ez méginkább így lett volna.82 Burián azonnal garanciákat ígért arra, hogy a helyzet nem ebbe az irányba fejlődne, de a német kancellár még azt is kétségbe 381
