Századok – 2022
2022 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Tefner Zoltán: Német–osztrák–magyar tárgyalások Lengyelországról. Berlin, 1916. április 14–15.
TEFNER ZOLTÁN hatalmakban látták azt az erőt, amely ezt meg tudja valósítani. A realisták pedig sem ide, sem oda nem tartoztak, nagy részük saját erőből próbálta megoldani a kérdést. (Lásd Pilsudskit, aki makacsul hitt abban, hogy egy önálló hadsereget kell szervezni, s az „önerőből” lesz képes megteremteni az új Lengyelországot.) Burián érveinek fő gyengesége abban állt, hogy 20 millió lengyel „betársulása a politikai üzletmenetbe” valójában túl nagy szakítópróbát jelentett volna az egyébként is elavult szerkezetű dunai birodalomnak. „Az Osztrák-Magyar Monarchia külpolitikájában nem juthatott közvetlenül kifejezésre a nemzeti érdek. Részint a soknemzetiségű összetétel miatt (nem egy, hanem tizenegy nemzeti igénnyel kellett számolni), részint azért, mert (Oroszországtól eltérően) egy nemzet sem rendelkezett döntő számbeli túlsúllyal. A külpolitikát befolyásoló belső erők nem egyetlen nemzeti érdek variációit képviselték, hanem az egymással többnyire szembenálló különféle nemzeti törekvéseket (ami persze nem zárta ki a nemzeti érdeken belüli további differenciálódást). A nemzeti külpolitikai érdek közvetlen tükröztetése helyett a Monarchiára a nacionalizmusnak a nacionalizmussal való ütközése jellegzetes.”75 Ha az aktivisták által is támogatott variáció valósult volna meg, akkor a 20 milliós lengyel tömb alaposan megváltoztatta volna a Monarchia-beli állapotokat, ahol még ekkor is a „nacionalizmusnak nacionalizmussal való ütköztetése” folyt — s egy 20 milliónál is nagyobb létszámú lengyel tömb egészen bizonyosan áttörésre számíthatott a nacionalizmus-dinasztizmus harcában. 75 Diószegi L: A magyar függetlenségi ellenzék i. m. 19. 76 HHStA PA I. Min. des Aeussern. Allgemeines. Geheimakten. Krieg 1914-1918. Karton 501. Liasse XLVII/3 Subakten 10-12. Geheime Verhandlungen mit Deutschland 1914-1918. Feljegyzések az 1916. április 14-15-ei berlini tárgyalásokról. 77 Uo. „Fényesen kiálltuk ebben a háborúban az erőpróbát, bebizonyítottuk, hogy a Monarchia nem véletlenszerű képződmény” — olvassuk Burián okfejtését a jegyzőkönyv lapjain, bár a fentiek ismeretében német tárgyalópartnerei előtt mindez nyilvánvalóan anakronizmusnak hatott, ahogyan az a kijelentése is, hogy a szükséges változtatásokat a Monarchia a lengyelek érdekében, de a lengyelek nélkül fogja végrehajtani. Kizártnak nevezte azt a forgatókönyvet, hogy megszavaztassák a lakosságot a lehetséges megoldásokról. (Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy Bécs szerint egy szavazás esetén az osztrák-magyar javaslat kerülne túlsúlyba, nem pedig a függetlenség melletti kiállás.)76 Ezen a ponton kapcsolódott be a tárgyalásba Jagow, aki felvezetőként elismételte azt az akkor még hivatalosnak számító tézist, hogy sem Németországnak, sem a Monarchiának nem volt hadicélja Lengyelország elfoglalása, az a „csaták kavargásában került hozzánk” - fogalmazott.77 Hangsúlyozta, hogy az erőforrásokban gazdag ország a keleti határok védelme miatt fontos mind Németország, 379
