Századok – 2022
2022 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Tefner Zoltán: Német–osztrák–magyar tárgyalások Lengyelországról. Berlin, 1916. április 14–15.
NÉMET-OSZTRÁK-MAGYAR TÁRGYALÁSOK LENGYELORSZÁGRÓL nem kizárólagosan a lengyel nemzeti érdeket, hanem valamennyi olyan nemzeti érdeket, olyan nacionalizmust, amely a birodalmi érdekkel még leginkább egyezett. A lengyel nemzeti érdek pedig 1870 után megegyezett a birodalmi érdekkel. Igaz, hogy a galíciai lengyel konzervatívok magát a dinasztiát nem tudták a maguk képére formálni, de azáltal, hogy a birodalmon belül léteztek, hozzájárultak az oroszellenes irány megerősödéséhez a Monarchia külpolitikájában. Diószegi István ezt a jelenséget „áttételes nacionalizmusnak” nevezte, s az alábbiakat írta róla: „Ennél a formánál a nacionalizmus a dinasztizmussal ütközik, és úgy tör utat magának, hogy részint teret enged az utóbbinak, részint azt a maga képére formálja.”72 Mivel a dinasztiának katonai-biztonsági okokból szüksége volt a lengyelekre az oroszok ellen, a galíciai lengyelek „áttételes nacionalizmusának” nem kellett ütköznie a dinasztizmussal, hisz az érdekeik - legalábbis ezen a ponton - megegyeztek. „Az ausztriai uralkodóház először is nem csupán a dinasztizmust testesítette meg, hanem a birodalmi érdeket képviselte, és ennek folytán súlyosabb tényezőnek számított, mint bármely más európai dinasztia. Másodszor pedig még a legerősebb nacionalizmus is erőtlen volt ahhoz, hogy a dinasztiát a maga képére formálja. A Habsburg-ház nem vált kifejezetten sem osztrák, sem magyar, sem szláv nemzeti dinasztiává. Ez annyit jelentett, hogy a külpolitika vonatkozásában az egyébként uralkodó nemzetek (az osztrákok és a magyarok) is ellenzéki pozícióba kerülhettek, ha a helyzet úgy hozta.”73 72 Diószegi István: A magyar függetlenségi ellenzék és a Monarchia külpolitikája. Századok 107. (1973) 19. 73 Uo. 74 Lásd „Brotfrieden” (kenyérbéke). 1917 őszére nyilvánvalóvá vált, hogy a Monarchia a tél folyamán már nem képes sikerrel folytatni a háborút. A tartalékok kimerültek, Bécs éhezett. Egy előnyös béke ellenében az Ukrán Köztársaság szerződésben kötelezte magát élelmiszer-szállításokra. A nemzeti érdek áttételes érvényesülése helyett (mellett) a Monarchiában az érdekérvényesítés meg-megújuló kísérleteiről kell beszélnünk. A galíciai lengyelek világháború alatti szerepével kapcsolatban például kijelenthető, hogy a lakosság jelentős részének érdekében állt az orosz támadás elhárítása, s ez egyúttal megegyezett a birodalmi érdekkel is. 1918. február elejétől a helyzet majd gyökeresen megváltozik a breszt-litovszki tárgyalások és az ukránokkal kötött béke miatt.74 Ezek okán ugyanis az egész lengyelség érdeke szembefordult a birodalmi érdekkel, s így a lengyelek „birodalommegtartó erőből” szeparatizmusra törekvő, ellenzéki erővé váltak. Amennyiben ugyanis a birodalom valamely nemzete érdekei ellen fordul, akkor az egy másik birodalom védőszárnyai alá törekszik. Ez a felfogás magyarázza meg a teljes lengyel társadalomban kialakult két politikai magatartásformát, amely az egész politikai pártstruktúrát három táborra szakította: az aktivistákéra, a passzivistákéra és a realistákéra. A passzivisták az antanttól várták (!) a lengyel állami függetlenséget, az aktivisták a központi 378
