Századok – 2022
2022 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Tefner Zoltán: Német–osztrák–magyar tárgyalások Lengyelországról. Berlin, 1916. április 14–15.
TEFNER ZOLTÁN A tárgyalás Burián és a delegációban részt vevő Ugrón István66 is részletes feljegyzést készített a berlini tárgyalásokról. Április 14-én délelőtt előkészítő megbeszélések zajlottak, amelyeken Burián szembesült a keserű valósággal. A német kancellár nem támogatta az osztrák-lengyel megoldást, hanem egy egészen más koncepció szerint működő lengyel államot kívánt kialakítani a békeszerződések után: mégpedig egy ütközőállamot. A délutáni tárgyalási szakasz 5 órakor kezdődött s az éjszakába nyúlt. Burián ekkor magához ragadva a szót csodálkozásának adott hangot amiatt, hogy a német kancellár nem azon az állásponton van már, amiben előzetes tárgyalásaik során megállapodtak. „Nem vagyok meggyőződve arról a kényszerítő szükségszerűségről, amely miatt Ofőméltósága korábbi álláspontját feladta” - mondta.67 Szerinte nem megalapozott az a német fél által hangoztatott aggodalom, amely szerint az ausztriai németek elveszítenék túlsúlyukat a Birodalomban, ha egy nagy lélekszámú lengyel közösség csatlakozna a területéhez. „Ellenkezőleg — mondta —, még jól is járnának, hiszen ezen az úton elérhetnék azt, amire oly hosszú ideje törekszenek, hogy a régi osztrák tartományokban vitathatatlan túlsúlyhoz jutnának.”68 66 Ugrón István (1862-1948): magyar diplomata, 1916-ban a Monarchia követe Varsóban a német főkormányzóság mellett. 67 HHStAPAI. Min. des Aeussern. Allgemeines. Geheimakten. Krieg 1914-1918. Karton 501. Liasse XLVII/3 Subakten 10-12. Geheime Verhandlungen mit Deutschland 1914-1918. Feljegyzések az 1916. április 14-15-ei berlini tárgyalásokról. 68 Uo. 69 Uo. 70 Uo. 71 Uo. Burián felsorolt minden olyan előnyt, amit a Monarchia képes lenne nyújtani a lengyeleknek: autonómiát, fejlődési kilátásokat, a nemzeti lét kiteljesítését. Volt egy megjegyzése, amely már a vendégjoggal való visszaélés mezsgyéjén mozgott: „Mindenesetre nálunk kevésbé lennének kitéve a germanizálásnak, mint a német uralom alatt.”69 Állította, hogy a lengyelek hamar beleszoknának az új helyzetbe. Ami pedig a lélekszám kérdését illeti, Burián szerint a Monarchia eddig is kezelni tudta azt a helyzetet, hogy miként lehet a népei között egyetértést teremteni. Ha mégis ki akarnának ugrani - folytatta -, az bizonyosan nem sikerülne, hisz „van erőnk hozzá, hogy megtartsuk őket”.70 Intézni fogják az ügyeiket, de nem fognak irányt szabni a Monarchia politikájának.71 A Monarchia struktúrája és egész működési mechanizmusa ellentmondott a felhozott érveknek, s a Monarchia lengyeljeinek története 1867 és 1918 között is jó példa volt erre. A németek nem is hittek Buriannak. A lengyel nemzeti törekvéseket a Habsburg-ház ugyan valóban kifejezésre juttatta, de csak úgy „általában”, 377
