Századok – 2022
2022 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Tefner Zoltán: Német–osztrák–magyar tárgyalások Lengyelországról. Berlin, 1916. április 14–15.
TEFNER ZOLTÁN Burián azonban nem számolt azzal, hogy ami 1914 augusztusában még a lengyeleknek maga volt a reménység egy jobb jövőre, az másfél évvel később már gátjává vált minden megegyezésnek. Az állami berendezkedésben tett osztrák—magyar engedmények ilyen szűkmarkúan mérve csak a lengyel realistáknak és a passzivistáknak szolgáltak ürügyül arra, hogy ne vegyék komolyan Ausztria ajánlatát, az antant jóvoltából ugyanis ennél sokkal nagyobb engedményekre számíthattak - 1917 novembere után egyenesen a teljes lengyel állami függetlenségre. (Igaz, hogy 1916 tavaszán ezekről a függetlenségi törekvésekről és a lengyel önálló államiság megadásáról - az orosz szövetségest kímélendő - az antant még nem beszélhetett. Lengyelország hivatalosan még Oroszország elidegeníthetetlen részeként szerepelt.) A várható német ellenérvekre is fel kellett készülnie Bécsnek, ezért a tárgyalási anyag elkészítéséhez gazdasági természetű tanulmányokat is felhasználtak. Ezek egyikében a szerző Lengyelország agrártermékeinek kihasználásával foglalkozik, s kitér arra is, hogy miként lehet hasznosítani a Visztulát víziútként a kelet-nyugat irányú áruszállításban. „Ez a kérdés — írja a referens — mindenesetre a leggondosabb részletes tanulmányozást teszi szükségessé, és a legpontosabb előkészítést, mielőtt a német kormánynak kilátásba nem helyeznek valamit.”60 A rivalizálás tehát nemcsak a politikai színtéren, hanem az erőforrások kihasználásának kapcsán is zajlott. Az agrártermékekre — előállításukban Lengyelország európai viszonylatban is az élen állt - mindkét hatalom szemet vetett. Békeidőben a hatalmas kapacitással rendelkező lengyel gabonatermelés inkább konkurenciát jelentett (lásd magyar alföldi vidékek). A dualista rendszer mint politikai koncepció a külterjesen gazdálkodó nagybirtokosok által támogatott koncepció volt. Tisza is azt pártolta, hogy legyen Lengyelország külön tartomány, és semmiképpen ne zavarja a magyar agrárium köreit. (Háborúban ugyan mindenre szükség van, amit a lengyel agrárium kihoz magából, békeidőben azonban Magyarország inkább csak a hüvelyesek, a kender, a baromfihús és a faáruk behozatalában érdekelt.)61 60 HHStA PA I. Allgemeines. Geheimakten. Krieg 1914-1918. Karton 501. Liasse XLVII/3 Subakten 1-9. Geheime Verhandlungen mit Deutschland 1914-1918. „Orosz-Lengyelország gazdasági jelentősége a központi hatalmak számára.” Feljegyzés. Bécs, 1916. ápr. 10. 61 Uo. A lengyel ipar helyzetét legalább ennyire figyelemmel kísérték. Ez a cári időszakban hatalmas léptekkel fejlődött. (Háttér-ideológiaként a nemzeti demokratizmussal, és ami ezzel összefüggött, az oroszpártisággal.) Egy későbbre datált, de még a tárgyalások előtt keletkezett német brosúra s a hozzá hasonlók tucatjai hétről hétre kongatták ezzel kapcsolatban a vészharangot, amiből Burián láthatta, hogy a német politikában egyre nő az érdeklődés Lengyelország mint gazdasági erőforrás iránt. A Németországhoz tartozó oppelni Kereskedelmi Kamara kiadványából, amely a k. u. k. Evidenzbureau, a katonai hírszerzés által jutott el Burián asztalára, 375
