Századok – 2022
2022 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Tefner Zoltán: Német–osztrák–magyar tárgyalások Lengyelországról. Berlin, 1916. április 14–15.
TEFNER ZOLTÁN de az idő kissé megszépítette az emléküket, vagy legalábbis enyhítette a 120 év alatti szenvedések keltette ellenérzést velük szemben. Félő volt, hogy megerősödik az orosz orientáció — ráadásul a sanyarú háborús életkörülményekről sem lehetett sok jót elmondani. „Csak rákényszeríteni tudjuk a Németországhoz való csatlakozást” — hangoztatta Beseler,37 aki jól látta a hirtelen fordulat lehetőségét, bármennyire ellentmondtak is a történelmi tapasztalatok ennek. 37 Uo. 147. 38 HHStA PA I. Allgemeines. Geheimakten. Krieg 1914-1918. Karton 501. Liasse XLVII/3 Subakten 1-9. Geheime Verhandlungen mit Deutschland 1914-1918. Bethmann Hollweg kancellárnak címzett magánlevél másolata, 1916. febr. 25. 39 A német OHL, az „Oberste Heeresleitung” gyakorta váltogatta székhelyeit, Charleville csak egyik volt a sok közül. Az OHL mindig ott állomásozott, ahol a Nagyvezérkar, a „Legfelsőbb Főhadiszállás”, az „Oberstes Hauptquartier”. A háború kezdete óta több ilyen helyszín létezett: először Berlin, majd Koblenz, Pleß, Bad Kreuznach, Bad Münster stb., végül a háború végéig a belgiumi Spa. A „Legfelsőbb Főhadiszállás” fogalmát úgy kell értelmezni, mint a legfelsőbb politikai és katonai vezetési szint tagjainak változó helyszínű gyülekezőhelyét: császár, kancellár, vezérkari főnök, a tengernagyi stáb, hadügyminiszter, a Külügyi Hivatal képviselője stb. Burián ezt a veszélyt nem érzékelte. Egyrészt azért, mert a Monarchia eleve „zu sammengelegtes Reich” (összetett birodalom), azaz nemzetiségi konglomerátum formájában élt túl vagy háromszáz évet, másrészt azért, mert a külügyminiszter természete merev és doktrinér volt. Burián február végén egy magánlevelet intézett a német kancellárhoz.38 Bethmann Hollweg Hohenlohén keresztül eljuttatott mentegetőző válaszában elismerte, hogy a lengyel ügy „kettőjük dolga”, ezért már neki is szándékában állt a levélírás, de aktuális lenne a szóbeli egyeztetés is. Arra hivatkozva azonban, hogy fizikailag teljesen igénybe veszi a nyugati front, a tengeralattjáró háború, az USA hadba lépésének megakadályozása stb., arra kérte Buriánt, hogy halasszák el egy időre a lengyelkérdés megtárgyalását. (Hohenlohe megjegy zése: „A kancellár, aki egy fáradt, agyondolgozott ember benyomását kelti, holnap reggel a Főhadiszállásra, Charleville-be utazik.”)39 Bethman pár nap múlva visszatért Charleville-ből, úgyhogy Hohenlohe már cius 13-án jelenthette: a kancellár kész a személyes találkozásra, előtte azonban a korábban el nem intézett ügyeket kell napirendre tűznie, többek között össze kell hívni a Reichstag Külügyi Bizottságát. így a lengyel ügy csak ezt követően kerülhetett napirendre. (Hohenlohe szerint az ülés összehívásának valódi célja az volt, hogy elhárítsák a kormány elleni áskálódásokat.) Burián utasította nagykövetét, hogy fejezze ki köszönetét azért, hogy a kancellár egyáltalán „kilátásba helyezte a személyes tárgyalást”, s felhívta a figyelmét arra, hogy a tárgyalások előtt ne vágjon elébe semminek, gondosan kerülje a fennálló ellentétek említését. Kérte továbbá, hogy kövesse majd figyelemmel a kancellár Reichstag-beli beszéde után kibontakozó vitát, s tegyen jelentést azokról a kormányoldali megjegyzésekről, magyarázatokról, amelyek eltérnek az osztrák—magyar állásponttól a lengyelkérdésben. 369
