Századok – 2022
2022 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Tefner Zoltán: Német–osztrák–magyar tárgyalások Lengyelországról. Berlin, 1916. április 14–15.
NÉMET-OSZTRÁK-MAGYAR TÁRGYALÁSOK LENGYELORSZÁGRÓL az osztrák-lengyel megoldást már feltételhez kötötte, éspedig ahhoz, hogy győztes háború esetén Ausztria Lengyelország „átengedése” fejében lépjen vámszövetségre Németországgal. A vámszövetség kérdése a német vezérkari főnök, Erich von Falkenhayn javaslatára került be a tárgyalási programba; nem egy teljes, mindenre kiterjedő vámunióról volt itt még szó, nem a Naumann-féle „Mitteleuropa-tervről ”, hanem csupán vámkedvezmények listájáról, amelyhez később más államok is csatlakoznának.11 A Heinrich von Tschirschky bécsi német nagykövet által pár nappal később Bécsben átadott emlékeztető ezt úgy fogalmazta meg, hogy „elsősorban a jelenlegi osztrák szerződéses vámszínvonal csökkentésében kellene megtalálni a kompenzációt arra az esetre, ha mi lemondanánk Orosz-Lengyelországról”.12 11 Lemke, H.: Allianz und Rivalität i. m. 250. [A tanulmányban szereplő idézetek a szerző fordításai.] 12 Tschirchky jelentése Bethmann Hollwegnek. Uo. Milyen tényezők hatására indult el a német politikában a korábbi álláspont újraértelmezése? Mennyire volt, illetve lehetett a háború kezdetén a Monarchiával szemben tanúsított konciliáns magatartás őszinte? Ha a Kissinger által leírt reálpolitikából indulunk ki, bátran mondhatjuk: semennyire. A német hátraarc nem máról holnapra következett be. A reálpolitikára jellemző állhatatlanságon kívül számolnunk kell azzal is, hogy 1879, a kettős szövetség megkötése óta a háromcsászár-politika talaján személyes, a 18. századi értelemben vett dinasztikus elemek is beleszövődtek a két birodalom egymás közötti külpolitikai kapcsolataiba. A „gentleman agreement ” szabályait Ferenc József, I. Vilmos és később II. Vilmos is igyekezett betartani, ha ez nem is mindig sikerült. Sem Kálnoky Gusztávról, sem később Aehrenthal közös külügyminiszterről nem lehetett azt állítani, hogy ígéreteiket expresses verbis megszeg ték volna. A fordulatot mindig a katonai, politikai és gazdasági tényezők változása idézte elő. (A háttérben persze ott volt a társadalom mélylélektanában évtizedeken át érlelődő krízistudat.) A németek a háború elején megígérték Lengyelország átadását a Monarchiának (amennyiben sikerül az oroszokat kapitulációs békére kényszeríteni), az idő haladtával, a feltételek megváltozásával azonban ennek épp az ellenkezőjét tették. Ebben különbözött a német lengyel-politika a hadviselő felek bármelyikének erkölcsi kánonjától. A megkésett német fejlődés traumájából táplálkozó kisebbségi érzés átcsapott világuralmi törekvésekbe. 1915 nyarán a győzelmek egymást követték a keleti fronton, s Lengyelország a központi hatalmak megszállása alá került. Az 1915. novemberi berlini tárgyalásokon Bethmann Hollweg „feltételei ” részben ezekből a hangulati elemekből összeállt politikának a kifejeződései. Az oroszokkal köthető különbéke gondolata, amelyet a német politikusok 1915 tavaszán még oly kézzelfoghatónak láttak, novemberre teljesen elvesztette aktualitását. Üj eszmék erősödtek meg a berlini politikában, amelynek lényege: Lengyelországot nem szabad visszaadni az oroszoknak. 362
