Századok – 2022
2022 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Tefner Zoltán: Német–osztrák–magyar tárgyalások Lengyelországról. Berlin, 1916. április 14–15.
TEFNER ZOLTÁN Külpolitikai hibák ifj. Andrássy Gyula értelmezésében A lengyel-politika „hullámelmélete” Összekötni két olyan tényezőt, amelyeknek a puszta létezése is a háború kimenetelétől függött, több volt, mint illúzió. (A háború megnyerése egyet jelentett volna Lengyelország megtartásával, sőt függetlenségével. A különbéke még félmegoldás sem lehetett, hiszen ez azt jelentette volna, hogy az oroszok ismét visszatelepülnek Varsóba.) Bethmann Hollweg, aki nem a légvárak építését tekintette kancellári működése alapjának, ezúttal ingoványos talajra tévedt. Burián úgyszintén, de az ő esetében ez nem volt példa nélküli.13 Az elképzeléseket ezúttal a realitások fölé helyező magyar politikus szívesen hallgatta Bethmann Hollweg ígéreteit, miközben mindketten tudatában voltak annak, hogy ha mégiscsak különbékére kerülne sor, vissza kellene adni Lengyelországot Oroszországnak. Ebből a szempontból tehát a tárgyalás ezen részének értelme sem volt.14 Ifj. Andrássy Gyula írja az első világháborúval foglalkozó könyvében: „A kancellár a Németországgal való gazdasági és katonai megegyezés esetében kész lett volna az általam képviselt megoldást elfogadni. De Bethmann Hollweg egy percig sem volt Németországban a helyzet ura. Nagy erők dolgoztak ellene is, a lengyel-osztrák megoldás ellen is. Az Oberkommando hallani sem akart arról, hogy Lengyelországról lemondjon. Mivel ő hódította meg, absolut jogot formált reá. Abból indult ki, hogy mi nem bírjuk a lengyeleket megszervezni és megvédeni az orosz nyomás ellen, hogy csak német tudás és német fegyelem lesz erre képes és Lengyelország sorsa Németországot nagyon közelről érinti, mert Lengyelország védi a keleti határát. Rámutattak a galíciai slendriánra, a ruténok közt elszaporodott árulásokra, mint annak bizonyítására, hogy az osztrák nem fogja tudni a lengyelt az orosz befolyás alól felszabadítani. Kevés rokonszenv is volt a németekben a lengyelek iránt, kevés bizalom a lengyelek jóakaratában.”15 13 Burián doktriner személyiségéből következett az illúziókergetés, aminek során saját elképzeléseit a politikai realitások elé helyezte. Lásd Tefner Zoltán: Régi célokkal az elvesztett vártán. Burián István és a lengyel ügy az első világháborúban. Valóság 69. (2016) 12. sz. 61-78. 14 A másik fő témán a Balkán értendő. 15 gróf Andrássy Gyula: Diplomácia és világháború. Bp. 1921. 110. 16 Uo. Az eltérő nézetek és érdekek ilyen szövevényében előbb vagy utóbb fordulatnak kellett bekövetkeznie. Andrássy jól látta, hogy az érdekhierarchia csúcsán a német nagyipar tisztán gazdasági igényei állnak. „A német ipar a lengyel nyersanyagot maga számára akarta megszerezni. Az alldeutschok talán legszívesebben magára Német-Ausztriára is rátették volna kezüket. Hallani sem akartak arról, hogy ehelyett Lengyelország is a Habsburg-monarchiához csatoltassék.”16 Mindezek hátterében természetesen ott tornyosult az elhibázott stratégia okozta csődtömeg is, amely 363
