Századok – 2022
2022 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Tefner Zoltán: Német–osztrák–magyar tárgyalások Lengyelországról. Berlin, 1916. április 14–15.
NÉMET-OSZTRÁK-MAGYAR TÁRGYALÁSOK LENGYELORSZÁGRÓL A német kormány közvetlenül a háború elején nem hozta nyilvánosságra valódi terveit, csupán a döntésekben érdekelt belső emberek tájékoztatására készültek feljegyzések. Ezekben a hadicélok meghatározása a maximalista elképzelések foglalata lett. Bethman hadicél-tervezete szerint azonban Kelet-Európa, tehát az Oroszországgal vívott harc színtere, egészen más formát öltött volna. Ebben nem a hódítási szándék állt a középpontban, hanem egy német vezetésű Közép-Európa kialakításának gondolata. A későbbi, 1915-ös Naumann-féle terv ezt a koncepciót fogalmazta meg nagy terjedelemben, részletekbe menően, egy majd 300 oldalas könyv formájában.7 A Közép-Európának nevezett, földrajzilag valójában tágabban értelmezett hatalmas térségben a német befolyás érvényesült volna. Ide tartozhatott volna Dánia, Hollandia, Belgium, Franciaország — és természetesen az Osztrák-Magyar Monarchia, illetve akár Olaszország, Svédország és Norvégia is. A térség államai egy közös vámterület részeiként a német gazdaságpolitikai érdekek szerint igazodtak volna egymáshoz és a külvilághoz. Mindezt annak ellenére, hogy nem rendelkeztek volna „közös alkotmányos felsőbb szervvel, s tagjai külsőlegesen egyenrangúak” lettek volna. 7 Friedrich Naumann: Mitteleuropa. Berlin 1916. 8 Theobald Bethmann Hollweg: Betrachtungen zum Weltkriege. 2. Teil. Während des Krieges. Berlin 1921. 88. A „szeptemberi programként” elhíresült dokumentum az Előzetes feljegyzések a békekötésnél követett politikánk alapvonalairól hangzatos címet viselte, s lényegében hallgatott arról, hogy mi lesz Oroszországgal, csak általánosságokat fogalmazott meg ezzel kapcsolatban. A berlini Külügyi Levéltár iratai meggyőző érveket szolgáltattak arra nézve, hogy a Bethmann Hollweg által követett hadicél-politika nem csak egy szűk kamarilla, tehát néhány beavatott politikus szellemi terméke volt. Már a háború első heteiben is nagy nyomás nehezedett a német kormányra, s a porosz minisztériumokra is: a nagyipari tömbök, a pángermánok, a profeszori kar nagy része mind a keleti terjeszkedést követelték. Mindenki tisztában volt azonban azzal, hogy a lengyelkérdést az a fél fogja megoldani, amelyik megnyeri a háborút. Bethmann Hollweg kezdeti álláspontját is ez a dilemma határozta meg, a dilatorikus, halasztó hatályú megoldás: „Elméletileg az lett volna helyes, ha a problémát a háború teljes időtartamára lebegni hagyjuk” - olvassuk a német kancellár emlékirataiban.8 A kérdésről azonban tárgyalni kellett. A bécsi diplomácia legfelsőbb körei ugyanis aktívan foglalkoztak a lengyel üggyel. Számukra egyértelmű volt, hogy a több mint egy évszázad óta formálódó ausztropolonista elképzelés lesz a megoldás kulcsa. A konkrét bécsi tervek megfogalmazását az első napokban hátráltatta, hogy — mivel korábban a németekkel keveset beszéltek hivatalosan a kérdésről — nem voltak teljesen tisztában Berlin álláspontjával. Nem is lehettek, hiszen 360
