Századok – 2022
2022 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Matolcsi Réka: Szóbeli királysértési ügyek a dualizmus idején (1891–1913)
SZÓBELI KIRÁLYSÉRTÉSI ÜGYEK A DUALIZMUS IDEJÉN (1891-1913) Násztait a pénzügyőrök csempészett pálinka miatt vonták kérdőre, és figyelmeztették, hogy tevékenységét tiltja a törvény. Az elkövető erre a következőképpen reagált: „Nem félek a törvényektől, szarok a császár fejére és a főszolgabíróéra, nekem nem parancsol senki.”82 Természetesen nem csak „virtuskodó” reakciókat olvashatunk a forrásokban. Gillich András, hartai (Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm.) szabómester 1902- ben a lakásán megjelent bírósági végrehajtóval keveredett konfliktusba a következők szavak kíséretében: „Maguktól kezdve fel egészen a királyig mind hunczut.” Majd a végrehajtó figyelmeztetésére, miszerint szavai kimerítik a királysértés fogalmát, így folytatta: „Az is hunczut gazember, ha tud erről a dologról.”83 82 BFL VILI.d. IV.3809/1892. 83 BFLVII.l.d. IV. 543/1903. 84 BFLVII.l.d. IV. 73/1914. A királysértési ügyek egy másik jellegzetes típusa, amikor a letartóztatáskor vagy előállításkor elhangzott szidalmak miatt indult eljárás. Megfigyelhető, hogy ezek az ügyek szinte kizárólag Budapesthez köthetők, és a vádlottak minden esetben büntetett előéletűek (például lopás vagy csavargás miatt), többen visszaeső királysértők voltak. A Népszava egyik 1907-es cikkében magyarázatot adott a rendőrőrsökön felbukkanó királysértések jelenségére: az elkövetők nem királyellenes meggyőződésből, hanem a toloncház elkerülése miatt szidalmazzák szándékosan az uralkodót. Ennek hátterében azon megfontolás állt, hogy az 1879. évi XL. tör vénycikk a koldulás vagy csavargás kihágásával büntetett személyekről úgy intézkedett, hogy „illetőségi helyükre utasíthatók”, vagyis kiutasítás előtt toloncházba kerülhettek, amit értelemszerűen igyekeztek elkerülni az elkövetők s — már csak a jobb körülmények miatt is — inkább a fogházat választották a súlyosabb, ám könynyen elkövethető királysértés bűncselekményével. A szocialista lap egy cselédlány esetét hozta fel példaként, de az általunk vizsgált mintában is megtalálható e királysértési motiváció. Steinhübel Károly, az állandó kereset és lakás nélküli, különféle adományokból és segélyekből élő, csavargásért többször büntetett kőműveslegény 1913-ban és 1915-ben hasonló indíttatásból követte el a bűncselekményt.84 Miért merül fel az uralkodó személye a hatóságokkal szembeni konfliktusok során? Egyfelől, ahogyan az utóbbi példa is érzékelteti, a társadalom margójára sodródott személyek alapvetően könnyebben vonták magukra a hatóságok tekintetét, illetve a kilátástalan életkörülményeik következtében szándékosan vagy akaratlanul sértették meg a királyt. Másfelől a korábban ismertetett elemi iskolai állampolgári nevelés is, amely részben tradicionális királyhitre épített, magyarázatul szolgálhat. A paternalista felfogás hatására a vádlottak panaszaik, sérelmeik megfogalmazásában a királyt hibáztatták, tehát nemcsak a pozitívumokat, hanem a negatívumokat is a személyéhez kapcsolták. Ezt az attitűdöt fedezhetjük fel az ügyeknek egy másik 350
