Századok – 2022
2022 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Matolcsi Réka: Szóbeli királysértési ügyek a dualizmus idején (1891–1913)
SZÓBELI KIRÁLYSÉRTÉSI ÜGYEK A DUALIZMUS IDEJÉN (1891-1913) (Krassó-Szörény vm.) görögkeleti vallási! tanító a kocsmában mulatott - többek között a Gotterhalte éneklésével amikor a társaság egyik tagja, Zammer György „csász. kir.” nyugalmazott csendőrként hivatkozott magára. Albu a közjogilag helytelen megfogalmazást a következő magyarázattal kísérve próbálta kijavítani: „az első ember a császár, azután jön egy semmi, azután jön egy hosszú semmi, azután jön egy vonás, azután egy pont, azután megint egy hosszú semmi, azután jön egy gondolatjel, azután megint jön egy semmi, azután és csak azután jön csak a király”. Ekkor Sándor Antal postatiszt, aki az előzményeket nem hallotta, így reagált az elhangzottakra: „Mit beszélsz te itt, Magyarországban nem ismerünk császárt, csak királyt.” E szóváltást követően Sándor feljelentette a tanítót királysértés miatt.73 A sajtóból megtudhatjuk, hogy Albu Istvánt 1888-ban az aradi sajtóbíróság két év államfogházra ítélte a Romanische Revue című lapban közölt lázító cikke miatt. A hírlapi tudósítás szerint Albu, akit egyébként „magyargyűlölettől fanatikus tanító’’-ként említ a szerző, bírósági tárgyalásán magyar helyett tüntetőleg németül beszélt. 74 Ennek alapján sejthető, hogy az előéletét ismerve feljelentője már alapvetően gyanúsnak tartotta Albut, illetve, hogy az ügyészség olyan helyen keresett ügyet, ahol valójában nem volt, legalábbis ezt támasztja alá a bíróság felmentő ítélete. Látható tehát, hogy ugyan közjogi jellegű kérdésből indult ki a kriminalizált megjegyzéseket kiváltó vita, ám az ügy hátterében inkább a magyar állam iránti lojalitás problémája sejlik fel. 73 BFLVII.l.d. IV. 3915/1892. 74 Budapesti Hírlap, 1888. szeptember 10. 7. 75 Lásd Fábry Dániel, Révi Sándor ügyeit: BFLVII.l.d. IV. 0587/1896; 1982/1903. 76 Kovács [Kreuzkopf] András: Politika és királyhűség. Egy laikus elmélkedései a helyzetről. Bp. 1907. 37. Albu esete mellett még további két ügyben - a közös hadseregről szóló vita közben - is felmerült a császári és királyi cím közjogi problematikája.75 Az egyik ilyen királysértést Révi Sándor követte el 1903-ban, amikor a hadsereggel kapcsolatos nemzeti követelések (magyar nyelv, nemzeti színek) körül folytak heves parlamenti csatározások. A függetlenségi ellenzék részéről számos, az uralkodó merev hozzáállását érintő kritika jelent meg a nyilvánosságban. Az ellenzéki retorika hatásának egy érdekes lenyomatát olvashatjuk Kovács (Kreuzkopf) András, magát a politika világában laikus szemlélődőként bemutató - egyébként a kormánypárttal szimpatizáló - szerző röpiratában. Kovács az ellenzék dinasztiaellenes hangulatkeltéséről így számolt be: „Jellemző az uralkodó korszellemre, hogy abban az időben mily könynyen talált hitre némely a dinasztia ellen izgató eszme a magyar nép köreiben is.”76 E példák alapján regisztrálhatunk egyfajta közjogi érzékenységet, legalábbis a király-császár elnevezést illetően, de a nemzeti érzés, a ’48-as értékrend és a királyhűség konfliktusát egyetlen ügyben tudjuk csak kimutatni, amelyben Ferenc József 1849-es szerepére találunk utalást. Székely András 1894. augusztus 17-én, Aradon a katonai kivonulásnál válaszul arra, hogy figyelmeztették az uralkodó 348
