Századok – 2022
2022 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Galambosi Péter: A szepesi lándzsásnemesség története a 13–14. században
A SZEPESI TÍZLÁNDZSÁS NEMESSÉG TÖRTÉNETE A 13-14. SZÁZADBAN Megjegyzendő ugyanakkor, s óvatosságra int, hogy tízlándzsás nemesek éltek a Szepesség egyéb területein is, s birtokoltak olyan településeken, melyek sosem tartoztak a későbbi szék kötelékébe. IV. László király 1278-ban tamásfalvi szlávokat ruházott fel a tízlándzsás nemesek kiváltságaival. 1280-ban Erzsébet anyakirályné körtvélyesi birtokosokat erősített meg tízlándzsás jogállásukban. A közelben fekvő Kázmérfalva névadója 1274-ben nyerte adományba birtokát a tízlándzsás nemesek jogaival és kötelességeivel. Érdemes megjegyezni, hogy a kézmárfalvi nemesek még a 15. században is a tízlándzsás szék előtt pereskedtek a szomszédos, csépánfalvi nemesekkel szemben. Nem kevésbé jelentős, hogy 1397-ben a Márton mellett esküt tevő nemesek között olyan személy is volt, aki a vármegye keleti felében fekvő Petrócról származott.69 Mindezek az adatok azt mutatják, hogy a tízlándzsás szék a késő középkorra kettős természetűvé vált: egyrészt eredeti funkciójának megfelelően törvényszékként működött, mely a Szepesség összes tízlándzsás jogállású lakosa felett joghatóságot gyakorolt, másrészt territoriális szervvé vált, mely ugyanakkor csupán azt a Szepesi-medencében fekvő néhány falvat foglalta magába, melyek eredendően is tízlándzsás jogállású birtokból fejlődtek településsé. 69 1278: HO VI. 230-232.; 1280: HO VI. 272-273.; 1274: DF 272599. A keltezetlen oklevél 15. század közepére történő hozzávetőleges darálását az alapján lehet meghatározni, hogy az azt kiadó pikfalvi Imre fia Márton 1449 (DL 75093.) és 1467 (DF 263827.) között volt a szepesi lándzsásnemesek ispánja.; 1397: DF 220251. *** Tanulmányomban az Árpád- és Anjou-kori magyar társadalom egyik regionális csoportja, a szepesi tízlándzsás nemesség helyzetének főbb jellegzetességeit kívántam bemutatni, mérlegre téve a tárgyról mindmáig utolsóként szintézist alkotó Fekete Nagy Antal koncepcióját, mely napjainkig komoly hatást gyakorol a közösségről alkotott tudományos képre. Ennek során három olyan kérdéskört állítottam a középpontba, melyekről a korszakra vonatkozó forrásanyag teljességre törekvő feldolgozása után és a magyar társadalomtörténeti kutatás eredményeinek tükrében szükségesnek vélem, hogy új megvilágításba kerüljenek. 1. A Poprád menti hadiút védelmét ellátó gömöri őrök és a szepesi tízlándzsás nemesség közötti kontinuitás abban a formában, ahogy Fekete Nagy Antal vélelmezte, nem igazolható. A gömörőrök kavar származtatása pusztán Anonymus nyomán nem kellően megalapozott, a kitelepülés irányát tekintve legfeljebb a határőrök székely eredete tehető fel. Mivel a határvédelmi szervezetet a tatárjárás megsemmisítette, a határőrök jelentős részének pusztulásával kell számolnunk, 300
