Századok – 2022
2022 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Galambosi Péter: A szepesi lándzsásnemesség története a 13–14. században
GALAMBOS! PÉTER ben a Szepesség nyugati, Poprád menti területeit, ahogy az a határőrök gömörör elnevezéséből egyértelmű, a gömöri várispánság vonta felügyelete alá. Zsoldos Attila had- és intézménytörténeti kutatásai során megállapította, hogy ez a rész Gömör vármegye célzatosan határőrizetre berendezett külső területe, úgynevezett confiniumz volt.13 Bár a határőrök históriája a források hiánya miatt sűrű homályba burkolódzik, bizonyos jelenségek és folyamatok közvetett módon felvázolhatóak. 13 Zsoldos A.: Szepes i. m. 29. Az intézmény jellegére lásd még: Uő: Confinium és marchia. Az Árpád-kori határvédelem néhány intézményéről. Századok 134. (2000) 99-116. 14 Ila Bálint: Gömör megye I-IV. 2. kiadás. Bp. 1976. I. 33. 15 Anonymus 70.; 1216: CDES I. 159-160. Vö. Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza I-IV. Bp. 1963-1998. II. 457-479.; Ila B.: Gömöri. m. I. 85-86.; Kristó GyaNármtgyék i. m. 386-389. 16 A halicsi eseményekre bővebben lásd Font Márta: Árpád-házi királyok és Rurikida fejedelmek. (Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 21.) Szeged 2005. 179-187. Annak kapcsán, hogy mikor került sor a Szepesség nyugati területeinek határvédelmi célzatú megszervezésére, mindenképp szükséges figyelembe venni Ila Bálint azon meglátását, mely szerint a gömörör elnevezés csakis azután rögzülhetett, hogy a Gömör akár mint földrajzi, akár mint közigazgatási terminus, már bevett fogalommá vált.14 Gömörvárát azonban csak Anonymus említi elsőként, s hiteles oklevélben is csupán 1216-ban bukkan fel először a gömöri várispánság. Gömör vármegye szerkezetét ugyanakkor meghatározta, hogy déli és északi területei jelentősen elkülönültek, amire alapozva a kutatás régóta azzal számol, hogy a vármegyei szervezet korán kialakult a Gömöri-medencében, s onnan folyamatosan terjeszkedett északi irányba, a hegyvidék felé.15 Annak a határvédelmi rendszernek a kialakítását ugyanakkor, melynek lenyomata a Szepesség későbbi településföldrajzában tükröződik, álláspontom szerint csak elhúzódó hadiállapot vagy állandó hadikészültség indokolhatta. Mindez úgy vélem az 1190-es évek első felében állt be. III. Béla király ugyanis, kihasználva az orosz fejedelmek csatározásait, 1188-ban kiterjesztette hatalmát Halics fölé, melyet két évig tudott függésben tartani, majd miután a Krakkói Hercegség beavatkozása miatt hódításait feladni kényszerült, az uralkodó expanziós törekvései - immár nem először - az Adria felé irányultak. Tekintve, hogy Halics lengyel támogatással rázta le magáról a magyar uralmat, egyértelműnek tartom, hogy III. Bélának mindenképp szüksége volt az északi határok megerősítésére és a Krakkó irányába vezető fő távolsági útvonal biztosítására, már csak azért is, hogy ne érje váratlanul egy esetleges hátbatámadás az idő alatt, míg Velence ellen harcol a dalmát városok birtokáért. Mivel a Poprád völgyén át természetes és viszonylag könnyen járható utak vezettek Lengyelország déli területeire, elengedhetetlen volt a Szepesség Hernádtól északra terjedő területeinek katonai célzatú megszervezése. A gömöri őrök kitelepítésének ideje tehát jól meghatározható a hadtörténeti kronológia alapján, s ugyancsak III. Béla korára mutat a confinium 16 281
