Századok – 2022
2022 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Kenyeres István: A Magyar Királyság pénzügyei és katonai költségei Mohács előtt
A MAGYAR KIRÁLYSÁG PÉNZÜGYEI ÉS KATONAI KÖLTSÉGEI MOHÁCS ELŐTT Érdekesség gyanánt említem, hogy II. Lajos nem csupán hitelfelvevő volt, hanem maga is hitelezett az „államkincstárnak”. Ez a különös eset 1522-ben, a rendi kincstartók működése idején történt, amikor a király 407 márkányi aranyékszert adott át 3765 arany Ft értékben a saját magánvagyonából a kincstartóknak pénzverésre vagy eladásra az általuk beszedendő hadiadó megelőlegző hitelezésére. A kincstartók kötelezettséget vállaltak, hogy miután az adóból kifizették Báthori István nádor és Szapolyai János vajda 3000 katonáját, valamint azt az 5000 Ft-ot, amit hitelbe vettek fel a katonaság fizetésére, nyomban visszafizetik a fenti összeget vagy kiváltják az ékszereket a zálogból.100 Erre azért volt szükség, mert a rendi kincstartók - mint említettük - maguk szedték be a hadiadót, és maguk is fordították katonai kiadásokra, viszont az azonnali kiadásokat meg kellett tudni hitelezni, tehát nekik is szükségük volt átmeneti hitelek felvételére. Ez az adat illeszkedik a királyi magánkincstár és az állami közkincstár szétválásának folyamatához, amely éppen II. Lajos uralkodása alatt vette kezdetét; igaz, esetünkben a király személyes kincseiről, vagyontárgyairól volt szó, nem pedig a királyi magánbirtokok elkülönült kezeléséről.101 100 MNL OL DL 47444. Kiadva: SzabóD.: A magyar országgyűlések i. m. (No. 41.) 177-178. (hibásan 3760 Ft-ot írt), kiadva újabban: Helytartói okit. (No. 11.) 33. Az ügyletet említi más kontextusban C. Tóth N: A Magyar Királyság i. m. 118. 101 A királyi és országos/kincstári jövedelmek szétválására lásd Kubinyi András: A budai vár udvarbírói hivatala, 1458-1541. Kísérlet az országos és a királyi magánjövedelmek szétválasztására. Levéltári Közlemények 35. (1964) 1. sz. 67-98.; Kenyeres I.: A királyi és királynéi „magánbirtokok” i. m. 1104-1114. 102 Kenyeres I.: A fiskális-katonai állam kezdetei i. m. 769-779. Hangsúlyoznunk kell, hogy a fentebb felsorolt hitelek és hitelezési gyakorlatok ekkoriban már Európa-szerte az államháztartás működésének szerves forrásai voltak, mint másutt utaltam rá, ez a korszak a dinasztikus monarchiák („államok”) eladósodásának kezdete.102 A hitelek növekvő szerepe tehát nem a fejletlen vagy elégtelen pénzügypolitika szimptómája, hanem éppen ellenkezőleg, az európai pénzgazdálkodási trendekbe illeszthető olyan folyamat, amely a pénzügyi erőforrások jobb kihasználását szolgálta, és amelynek során a potenciális pénzügyi szereplőket (főnemesek, prelátusok, államigazgatási vezetők, katonai főtisztek, kereskedő-polgárok, nemzetközi bankházak stb.) érdekeltté tették az állam költségeinek finanszírozásában. A külföldi segélypénzek A hitelek mellett a magyar királyok támaszkodhattak a török elleni küzdelemben érdekelt európai hatalmak, különösen Velence és a Szentszék, de esetenként Anglia vagy Franciaország anyagi támogatására is. Ezeknek a támogatásoknak a pontos nagyságrendje nem ismert. Már Mátyás is számíthatott a pápa és Velence 268
