Századok – 2022
2022 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Kenyeres István: A Magyar Királyság pénzügyei és katonai költségei Mohács előtt
KENYERES ISTVÁN segélypénzeire,103 II. Ulászló idején pedig az utóbbiak többé-kevésbé állandósultak is. 1500-tól Velence összesen 100 ezer dukátot biztosított II. Ulászlónak a török elleni küzdelemre, ezt három részletben fizették ki: 1501-ben 33 ezer, 1502-ben 32 ezer, míg 1503-ban 33 ezer dukátot. Még 1503-ban Velence újból nyújtott összesen 20 ezer dukátot II. Ulászlónak a török elleni háborúra, azaz összesen 120 ezer aranyat utaltak át Budára 1501 és 1503 között. 1504-től évi 30 ezer aranyat ígért Velence, és ezt többé-kevésbé ki is fizették 1518-ig. A Serenissima egyik hivatalnoka által készített kimutatás szerint 1503 és 1517 között segély címen 198 ezer dukátot fizettek ki Magyarországnak, de többször is posztóban és ékszerben, időnként pedig hadieszközökben (például lőporban) és a katonaságnak szállított élelmiszerben.104 1503-ban volt példa (összegszerűen nem tudható) francia és angol támogatásra is, ugyanakkor rendszeressé váltak a pápai segélyek.105 Az 1500-as évek elején összesen 355 306 dukátra tették a magyar királynak a török elleni támadó háborúra juttatott segélyek összegét, ebből 106 ezer arany származott a pápától, míg Velencétől 188 ezer arany folyt be.106 1503-ban Velence évi 30 ezer dukátot ígért három részletben a magyarországi végvárak fenntartására békeidőben, háborúban pedig 100 ezret. A Serenissima 1505-ben már csak 15 ezer dukátot, 1506- ban pedig 10 ezret fizetett ki a magyar végvárakra, majd II. Ulászló 1516. évi halála után már felmondottnak tekintették az erről kötött szerződést, végül 1521-ben egy 20 ezer dukátos kifizetéssel zárták le a velencei támogatás ügyét. A támogatás öszszegéből levonták a velencei kereskedők rovására a végváriak által okozott károk összegét. A pápai támogatások azonban nem álltak le, 1526 májusában még befutott Budára egy 50 ezer dukátos pápai segély.107 Amit mindebből következtetésként levonhatunk, az, hogy a rendszeres külföldi segélyek, amelyeket leginkább Velence biztosított, éppen a mohácsi csatát megelőző időszakban apadtak el, még mélyebb lyukat ütve a katonai büdzsén. A nemzetközi segélyek rendszerével a Jagellók utódai, a Habsburgok is bőven éltek, az oszmánok elleni küzdelemben közvetlen vagy közvetett politikai érdekekkel bíró udvarok például a tizenöt éves háború időszakában (1591/1593-1606) végig jelentős összegekkel támogatták a török elleni küzdelmet.108 103 Jászay Magda: Velence és Magyarország. Egy szomszédság küzdelmes története. Bp. 1990. 148-169. 104 Kardos Tibor: Velencei vonatkozású gazdaságtörténeti adatok a Jagelló-korból (1502-1518). Századok 85. (1951)428-441. 105 E. Kovács Péter: Egy törökellenes szövetség tervezete 1502-ből. Levéltári Szemle 40. (1990) 1. sz. 57. A dolog szépséghibája az volt, hogy a velenceiek az általuk nyújtott segélyből levonták a pápai, angol és francia udvar által ígért támogatás összegét. 106 Borsa Gedeon: A törökök ellen Magyarországon hirdetett 1500. évi búcsú és az azzal kapcsolatos nyomtatványok. In: Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve 1960. Bp. 1962. 269. 107 Jászay M.: Velence i. m. 200., 204., 212., 218. 108 Kenyeres István: A Habsburg Monarchia és a Magyar Királyság pénzügyei és hadi költségei a 16. század közepétől a 17. század első harmadáig. Történelmi Szemle 55. (2013) 559-562.; Jan Paul 269
