Századok – 2022
2022 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Kenyeres István: A Magyar Királyság pénzügyei és katonai költségei Mohács előtt
A MAGYAR KIRÁLYSÁG PÉNZÜGYEI ÉS KATONAI KÖLTSÉGEI MOHÁCS ELŐTT arany Ft-ot tett ki, s az összeg gyorsan növekedett: 1505-ben 28 607 arany Ft-ra, az előbb említett kalap árával együtt további 3500 Ft-tal, majd még újabb 4000 Ft arannyal.90 Az egyre befolyásosabb Fugger-Thurzó cég azonban a magyar rendek és a rivális üzleti körök szemében hamar szálka lett, így 1525-ben elérték a Fugger-cég vagyonának elkobzását, budai faktorának letartóztatását és a körmöcbányai kamara és a besztercebányai rézüzlet visszaadását. A Fuggerek vesztesége saját bevallásuk szerint - régi, „jó” pénzben számítva - 267 ezer Ft volt, ebből 23 900 Ft volt a királynál „bennragadt” hitel összege.91 Jacob Fugger nemzetközi kapcsolatait is latba vetve azonban elérte, hogy II. Lajos király - miután a rivális hazai üzleti kör nem sokra jutott a körmöcbányai kamara és a besztercebányai rézüzlet kezelésével — „visszaudvarolja” a Fuggereket Magyarországra. Az 1525. december 30-án elhunyt Jacob Fugger helyett már utódával, Anton Fuggerrel került sor 1526. július 19-én a körmöcbányai kamara- és bányabérleti szerződés megújítására; a szerződés szerint már évi 25 ezer Ft-ra emelkedett a bérleti díj és 50 ezer Ft azonnali kölcsönt is nyújtani kellett az ifjú királynak. Ez utóbbi, jelentős összeget kifejezetten hadi célokra adta a Fugger-cég, és ez az összeg minden bizonnyal kulcsfontosságú lehetett a török elleni védelem költségeit nehezen előteremtő magyar udvarnak.92 1528-ban I. Ferdinánd király átvállalta a Jagellók Fuggerek felé fennálló tartozását, ami az 1525. évi lefoglalások által okozott kárt is magába foglalta. így az összeg 206 ezer Ft-ra rúgott.93 90 Pölnitz, G. E: Jacob Fugger II. 139-140. Anna királynénak 1505. február 10-én kelt inscripciós oklevele a hitelügyletekről kiadva: Wenzel G.: A Fuggerek i. m. 100-102. 91 A kártételek összegzését lásd Wenzel G.: A Fuggerek i. m. 31. 1. jegyz. Vö. Pölnitz, G. E: Jacob Fugger i. m. I. 602-639.; Götz Freiherr von Pölnitz: Anton Fugger. (Schwäbische Forschungsgemeinschaft bei der Kommmission für Bayerische Landesgeschichte. Reihe 4. Bd. 6. Studien zur Fuggergeschichte 13.) Bd. 1. 1453-1535. Tübingen 1958. 67-72., 399-403. 92 Wenzel G.: A Fuggerek i. m. 32., 47. Az 50 ezer Ft-ról kötött megállapodást V. Károly is átírta 1544-ben. Kiadva: Wenzel G.: A Fuggerek i. m. 156-157. Eszerint II. Lajos az összeget kifejezetten a végvárak szükségleteire kölcsönözte: „arduis nostris et confiniorum nostrorum neccessitatibus coacti levavimus mutuo”. Uo. 156. 93 Wenzel G.: A Fuggerek i. m. 33. 160-166. Az 1525. évi kincstartói számadás alapján más típusú, de szintén jelentős hitelügyletekről nyerhetünk tanúbizonyságot. Érdemes az ezévben hitelezők összetételét és ügyleteit is szemügyre venni: a budai kereskedők és iparosok a hitelek 95%-át nyújtották (23 272 Ft), de megjelentek az udvar tagjai is, igaz, mindössze 5%-nyi részesedéssel (1330 Ft). Az 1525. évi számadásban feltűnt hitelezők között tehát egyértelműen a budai polgárok voltak a legjelentősebbek, akiknek ismert a „nemzetiségi” megoszlásuk is: közel kétharmaduk német volt (13 517 Ft hitelösszeggel, 58,1%), őket követték a magyarok az előbbi összeg felével (5668 Ft, 24,4%), míg a Budán működő itáliai kereskedők a negyedével (3410 Ft, 14,7%), a budai zsidók pedig alig vettek részt az udvar hitelezésében 266
