Századok – 2022
2022 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Kenyeres István: A Magyar Királyság pénzügyei és katonai költségei Mohács előtt
A MAGYAR KIRÁLYSÁG PÉNZÜGYEI ÉS KATONAI KÖLTSÉGEI MOHÁCS ELŐTT problémákkal küzdő, folyamatosan készpénzre szoruló, jövedelmeit hitelfedezetként használó — de fontos hangsúlyozni: hitelképes — királyt lássunk magunk előtt. II. Ulászló, majd fia, II. Lajos lényegében folytatta elődei hitelpolitikáját, uradalmak és királyi bevételek kerültek rendszeresen elzálogosításra a királynak nyújtott kölcsönök fedezetéül. A hitelezésben a főpapok és a bárók jártak élen, például Bakócz Tamás esztergomi érsek (1497-1521), fő- és titkos kancellár (1490-1521) 1494 és 1506 között legalább 28 ezer Ft hitelt nyújtott a királynak. A kölcsönei között a hadi költségek finanszírozására is találunk példát: 1504-ben Esztergom királyi város zálogösszegét növelte meg II. Ulászló király a Bakócz által a boszniai végvárakra, elsősorban Jajcára adott 2000 Ft kölcsöne fejében 6000 Ft-ra. Az uralkodó legfontosabb hitelezője ugyanakkor a Szapolyai család volt. Az ügyletek nagyságrendjét jelzi, hogy a Szapolyaiak kezére került birtokok zálogösszege 124 ezer aranyra rúgott, és az is sokat mond, hogy Szapolyai István nádor (1492- 1499) 1499. évi végrendeletében az 1490 óta zálogban nála levő harmincadok után 10 ezer Ft-ot a király és 10 ezer Ft-ot a rendek adósságaiból elengedett. Ismert olyan eset is, amikor nem birtokokat és jövedelmeket, hanem királyi kincseket volt kénytelen zálogba vetni a magyar király. Nem lepődhetünk meg tehát azon, hogy II. Ulászló halálakor 400 ezer dukátra tették adósságainak összegét. 78 79 80 81 78 C. Tóth Norbert: Bakóc Tamás kölcsönei a királynak. In: Hadi és más nevezetes történetek. Tanulmányok Veszprémy László tiszteletére. Szerk. Kincses Katalin Mária. Bp. 2018. 81-91. 79 Kenyeres István: A Szapolyai-család birtokai 1526 előtt. In: Egy elfeledett magyar királyi dinasztia: a Szapolyaiak. Szerk. Fodor Pál - Varga Szabolcs. Bp. 2020. 81-82.; Neumann Tibor: Két nádor és egy vajda, avagy a Szapolyaiak útja a királyi trónig. In: Egy elfeledett magyar királyi dinasztia i. m. 28-29.; Uö: A kassai hadjárat. II. Ulászló zsoldosserege és a lengyelek elleni harc (1490-1491). In: Elfeledett háborúk. Középkori csaták és várostromok (6-16. század). Szerk. Pósán László - Veszprémy László. Bp. 2016. 374-375. 80 II. Ulászló 1506-ban írta Sopron város tanácsának, hogy a Miksa császár elleni hadjárat miatt ezüst tárgyait is kénytelen volt zálogba adni. Házi J: Sopron i. m. (No. 216.) 229. A záloghitel egyébként a korszak megszokott rövid távú hitele volt, kamatai mindig alacsonyabbak voltak, mint a rövid távú hiteleké. Sidney Homer — Richard Sylla: History of Interest Rates. 4 kiadás. New Jersey 2005/ 115., 119. 81 FógelJózsef: II. Ulászló udvartartása (1490-1516). Bp. 1913. 28. Az 1516. évi velencei követjelentést lásd Balogh I: Velenczei diplomaták i. m. XVII. A hitelek ügyében nem maradt el utódja, II. Lajos sem, az általa felvett kölcsönöket a fennmaradt záloglevelek, kötelezvények és adósságlevelek alapján legalább 637 ezer Ft-ra tehetjük, de ez az összeg valójában ennél sokkal több is lehetett. A hitelek nyújtásában elsősorban a magyar elit tagjai voltak érdekeltek, főrendek, végvári parancsnokok, utóbbiak mind a vagyonos főurak közül kerültek ki, akik képesek voltak a katonaság zsoldját, élelemellátását meghitelezni. Csak néhány példa: az ecsedi Báthory István felé fennálló tartozás 1518-ban a temesi ispánságért neki járó, valamint az általa hitelezett összeggel együtt több mint 28 ezer Ft-ra rúgott, Török Bálint 70 ezer Ft-ot követelt a nándorfehérvári báni 264
