Századok – 2022
2022 / 1. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Márkus Beáta: „Csak egy csepp német vér". A német származású civilek Szovjetunióba deportálása Magyarországról, 1944/1945 (Stark Tamás)
TÖRTÉNETI IRODALOM A gyakorlatban azonban az olvasó számára nem mindig egyszerű feladat a német - vagy annak tekintett - lakosság összegyűjtésének, deportálásának követése. Az elhurcolás önmagában is kaotikus történetének áttekinthetőségét nehezíti a szerző néhol túlzottan részletekbe menő előadásmódja. Arra a kérdésre, hogy kik, milyen szempontok szerint határozták meg, hogy kiket kell elvinni, azok a fejezetek adnak választ, amelyek a különböző régiókban történteket mutatják be. Békés és Csanád-Arad-Torontál közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyékben a szovjet parancsnokok demográfiai felmérést rendeltek el a községekben. Minden lakost regisztrálni kellett - feltüntetve a nemzetiségüket is. Gyulán Vaszilijev őrnagy azonban a nemzetiségen túlmenően például a „félvérekről, a vegyes házasságban élőkről és a magyarosítottakról” is listát kért. (119.) A szovjet parancsnokok az összeírások, illetve a listák birtokában határozták meg, hogy kik a németek, akiket azután plakátokon, illetve kidoboltatással jelentkezésre szólítottak fel. Az utasítás tartalma községenként változott. Néhol a német „származásúaknak” vagy a német nevűeknek, míg máshol a „németeknek” kellett jelentkezniük. Az egész folyamatot átsző te a titkolózás, megtévesztés. Amikor a szovjet parancsnokok a németekről kértek listát, az összeírás célját nem közölték vagy szándékosan félrevezették a helyi magyar hatóságokat. (Eleken például úgy tudták, hogy cukorjegyek kiosztása miatt van szükség az összeírásra.) A szerző szerint nem egyértelmű, hogy a listák összeállítói tisztában voltak-e a szovjet utasítások valódi céljával, nevezetesen: a deportálandó személyeket annak alapján gyűjtik össze. Kezdetben az elhurcolás valódi célja sem volt ismert, mivel az összegyűjtött, munkaképes korú férfiaknak és nőknek azt mondták, hogy csak néhány hetes magyarországi „robotra” viszik őket. A tömeges elhurcolások másik helyszínén, Eszakkelet-Magyarországon nagyon kevesen vallották németnek magukat. A szovjet parancsnokok ebben a régióban általában munkaképes korú német „származású” nők és férfiak összeírását kérték az elöljáróságoktól. Borsod vármegye vezetői, Tóth Béla főispán és Bonis Bertalan alispán az összeírást kiterjesztették azon személyekre, akikről „tudott tény, hogy németek”, valamint a „német kapcsolattal bíró és más népellenes” magyarokra és a német nevűekre is. (167., 169.) Az a körülmény, hogy németként hurcolták el a magukat magyarnak vallókat is, hozzájárult ahhoz, hogy ebben a térségben az összegyűjtés erőszakosabb formát öltött, mint az ország más területein. A lakosság tömeges szökésének megakadályozása érdekében gyakran előfordult, hogy az érintett települést szovjet katonák vették körül. A legkülönbözőbb félrevezetési taktikák alkalmazásával, hamis indokokkal vették rá a falvakban élő „németeket” a kijelölt gyülekezési pontokon való megjelenésre. Miskolcon az elhurcoltak kijelölésében és összegyűjtésében meghatározó szerepet vállalt a MOKAN-Komité, amely szervezetet a kommunizmus évtizedeiben az antifasiszta, kommunista ellenállás kiemelt szereplőjeként tartottak számon. A Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye déli részét és a Bács-Bodrog vármegye északi részét magában foglaló Bács-Kiskun régióban a deportálás végrehajtását megkönnyítette, hogy sok településen nagy számban élt német lakosság, így felkutatásukra nem kellett sok energiát fordítani. Szisztematikus összeírásra nem került sor, a deportálás! akció elsősorban azokat a településeket érintette, ahol jelentős számban éltek magukat németnek vallók. A szovjet katonai parancsnokságok által kiadott utasítások ebben a régióban is a munkaképes korban lévő német származásúak összegyűjtésére vonatkoztak. Egyes helyeken azonban, mint például Madarason - a historia domus beszámolója szerint - elhurcolták azokat is, akiknek már csak a neve utalt arra, hogy az őseik valamikor német területről érkeztek, valamint a nem munkaképesekre, így a betegekre, állapotos nőkre és kisgyermekes anyákra is, akiket jugoszláv partizáncsoportok kényszerítettek a deportáltak közé. Az összes magyarországi deportált mintegy harmadát a Baranya, Somogy, Tolna vármegyékből álló „sváb Törökországból” szedték össze. A legtöbb esetben a szovjet parancsnokok 223
