Századok – 2022
2022 / 1. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Márkus Beáta: „Csak egy csepp német vér". A német származású civilek Szovjetunióba deportálása Magyarországról, 1944/1945 (Stark Tamás)
TÖRTÉNETI IRODALOM Magyarországára, amit a hazai állambiztonság szervei „diverzióként” és „fellazító politikaként” regisztráltak. (255.) A túlzó ellenségképekkel és esetszámokkal dolgozó belügyi praxisról Slachta Krisztina szolgál kiterjedt elemzéssel. Ebből egy nélkülözhetetlensége demonstrálásához aggasztó értesüléseket gyűjteni vagy gyártani igyekvő bürokratikus túlbuzgóság rajzolódik ki, ami ráadásul alig látott rá a „személyes és helyi közösségi kapcsolathálókból” építkező testvértelepülési összetartásokra. (269.) A kádárizmus nemzetiségi szövetségei közben „kirakatpolitikát” folytattak, míg a német kötődés megélése csak a „rendszerkritikus tartalomtól mentes tömegszórakoztatás” formái között volt lehetséges. (43. skk.) Ezalatt az individualizáció és a tömegvonzás alkalmazkodó stratégiája mentén folytatódott a németajkú lakosok anyanyelvből való csendes távozása. A rendszerváltás indította meg a „kisebbségi önkormányzatiság keretei között kibontakozó önszerveződési folyamatokat”. (273.) Ezek vizsgálatára Dobos Balázs vállalkozott a politológia gazdag eszköztárával, elvégezve a jogi keretek változásának mind komparativista nyomon követését, mind választástudományi körülírását. A végül elismert „honosságú” német tudatú magyarság számára a helyi nemzetiségi önkormányzat mindinkább használatba vett jogintézménnyé vált, településeink egyhatodában legalább egyszer szavaztak már német kisebbségi színekben indulókra - a nemzetiségek között a legnagyobb részvételi hajlandósággal. (292.) A kötetben tudományos leírónyelvünk gond nélkül gazdagodott a „konnacionális csoportok” ideologikus múltú - a német népközösségi eszme segédfogalmaként szereplő - kifejezésével. A szakkiadványnak ugyanakkor jót tett volna egy névmutató. Egy kötetfolytatás pedig tárgyalhatná a lényeges láncszem-időszaknak számító 1918-1919-es éveket, németségünk más nemzetiségekhez fűződő viszonyát vagy a háborúközi - etnicizálódó - nacionalizmusunk német származású közreműködőit. Valamint a velünk élt nemzetiségek kapcsán az a történelmi időre vonatkozó refrénszerű megállapítás, miszerint „jórészt tárgyai és nem alanyai voltak” a nemzetiségpolitikának, kisebbségkutatásunk és tudománypolitikánk viszonylatában is felvethető lehetne. Eöry Áron Márkus Beáta „CSAK EGY CSEPP NÉMET VÉR” A német származású civilek Szovjetunióba deportálása Magyarországról, 1944/1945 Kronosz, Pécs 2020. 472 oldal Hosszú ideje bizonyos, hogy a második világháború folyamán, elsősorban annak utolsó évében, Magyarország négyszer megnagyobbodott területéről legalább 600-700 ezer katona és civil került évekre szovjet fogságba, és ezért alig volt, illetve van olyan család Magyarországon, amelyet e hatalmas népesség tragikus sorsa közvetve vagy közvetlenül ne érintett volna. A foglyok mintegy kétharmada katona volt, így ők hadifogolyként kerültek a Szovjetunióba. A civil személyek összegyűjtése alapvetően három hullámban zajlott. Számos településen a harcok során (így például Budapesten is) vagy közvetlenül azok után a munkaképes korban lévő férfiak egy részét rendszerint rövid munkavégzés („malenkij robot”) ürügyén összeterelték, majd kiszállították az országból. Külön fogolygyűjtő kampányra került sor a Kárpátalján, ahol 221 SZÁZADOK 156. (2022) I. SZÁM
