Századok – 2022
2022 / 1. szám - JÁRVÁNYOK TÖRTÉNETI PERSPEKTÍVÁBAN. PESTIS, HIMLŐ, KOLERA, SPANYOLNÁTHA MAGYARORSZÁGON - Gecser Ottó – Szende Katalin: Hans Saltzman, az 1510-es pestisjárvány és a nagyszebeni vesztegzár
GECSER OTTÓ - SZENDE KATALIN Az utolsó kérdéses rendelkezés, az (Id), vagyis a vesztegzár, aminek Saltzman szerény, de stabil helyét köszönheti a magyar orvostörténetben, szintén nem számított a könnyen megvalósíthatók közé. Jelenlegi tudásunk szerint először Raguzában vezették be a vesztegzár intézményét, mind a szárazföldről, mind a tengerről érkező utazók számára 1377-ben. Az előbbieket a várostól délkeletre, egy partmenti településre, az utóbbiakat egy addig lakatlan szigetre irányították.55 Ugyanakkor önmagában a veszteglőhelyek kijelölésével még aligha vált működőképessé az új intézmény. Legkésőbb 1390-ben, de valószínűleg már hamarabb, felállítottak egy hivatalt három tisztviselővel, akiknek az volt a feladata, hogy érvényt szerezzenek az 1377-es rendeletnek és gondoskodjanak a vesztegzár alatt levőkről.56 Egy efféle hivatal nélkül — amelynek a jogszabályi kereteit folyamatosan alakították, finomították a raguzaiak - a vesztegzár intézménye működésképtelen. Még akkor is, ha az intézmények, miután valahol kialakították őket, többékevésbé importálhatóvá válnak, nagyon valószínűtlen, hogy amit Raguzában és más kikötővárosokban lépésről lépésre építettek fel, azt Nagyszeben egyszeriben át tudta venni valamikor 1510 nyarán vagy őszén,57 amikor a pestis a várost Saltzman ottani működése idején fenyegethette. Sebastian Pauschner fentebb már idézett, 1530-ban kiadott pestistraktátusában58 sem tesz semmiféle utalást arra, hogy efféle intézmény lenne vagy valaha lett volna Szebenben. Belső keletkezésű városi források, tanácsülési jegyzőkönyvek vagy számadáskönyvi tételek, amelyek megerősíthetnék vagy cáfolhatnák a vesztegzár megvalósítását, nem állnak rendelkezésre ebből az időszakból.59 (XlIe-XVIIIe siècles). Éd. Neithard Bulst - Robert Delort. Paris 1989. 165-186., itt: 182.; Kay Peter Jankrift: Im Angesicht der „Pestilenz”. Seuchen in westfälischen und rheinischen Städten (1349- 1600). Stuttgart 2020. 55 „Eodem anno [1377] die XXVII Julii in Consilio Maiori congregato, ut est moris, in quo interfuerunt consiliarii XLVII, captum et firmatum fuit per XXXIV ipsorum quod tam nostrates quam advene venientes de locis pestiferis non recipiantur in Ragusium nec ad eius districtum, nisi steterint prius ad purgandum seu in Mercana [Mrkan] seu in Civitate Veteri [Cavtat] per unum mensem.” - Zlata. Blazina Tomic - Vesna Blazina: Expelling the Plague: The Health Office and the Implementation of Quarantine in Dubrovnik, 1377-1533. Montreal-Kingston-London-Ithaca 2015. 106. Az intézmény 15. századi itáliai fejlődéséhez lásd Jane Stevens Crawshaw: The Renaissance Invention of Quarantine. In: Society in an Age of Plague. Eds. Linda Clark - Carole Rawcliffe. Woodbridge 2013. 161-173. 56 Eleinte, megfelelő kifejezés híján, úgy nevezték őket, hogy „officiales contra venientes de locis pestiferis”, illetve „officiales ad providendum super venientibus de locis pestiferis”. Tomic, Z. B. —Blazina, V: Expelling the Plague i. m. 111. 57 Saltzman latin traktátusának ajánlása 1510. augusztus 12-én kelt, és a művet 1510. november 16-án nyomtatták ki (lásd a 17. jegyzetben.). A kötet egyébként Hieronymus Vietor Bécsben nyitott nyomdájának egyik első terméke volt. 58 Lásd a 33. jegyzetben. 59 Köszönjük Derzsi Júlia (Academia Romána, Institutul de Cercetári Socio-Umane Sibiu, Nagyszeben) és Pakucs-Willcocks Mária (Academia Romána, Institutul de Istorie „Nicolae Iorga “, Bukarest) szíves tájékoztatását ezzel kapcsolatban. 21
