Századok – 2022

2022 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Bodovics Éva: Az 1878-as miskolci árvíz társadalom- és gazdaságtörténeti nézőpontból

BODOVICS ÉVA

megnyilvánuló összetartozás, szolidaritás és áldozatvállalás érzése által hatékonyabbá válhat a helyreállítás folyamata.46

46 Vö. Michael

Kempe: „Mind

the

Next Flood!” Memories of Natural Disasters in Northern Germany from the Sixteenth Century to the Present. The Medieval History Journal 10. (2007) 1-2. sz. 327- 354.; Christian Pfister: Disasters, interregional solidarity and nation-building: Reflections on the case of Switzerland, 1806-1914. In: Solidarité

et assurance.

Lés

sociétés européennes face aux catastrophes (17e-21e siècle). Eds. René Favier - Christian Pfister.

Grenoble

2008. 117-142.

47 Henry W. Fischer: Response

to Disaster: Fact Versus Fiction and Its PerpetuatiomThe Sociology of Disaster. Lanham 1994. Idézi

Császi Lajos:

A

média rítusai. Bp.

2002. 178.

48 Erik Auf

der Heide:

Common Misconceptions about Disasters, Panic, the „Disaster Syndrome”, and Looting. In: The First 72 Hours. A Community Approach to Disaster Preparedness. Ed. Margaret R. O’Leary. New York 2004. 340-380.; Tierney, K -Bevc, C. - Kuligowski,

E.:

Metaphors matter i. m.

49 A

katasztrófamítoszok szívós továbbélése azzal (is) magyarázható, hogy katasztrófahelyzetben átveszik a sérült normarendszer feladatát, vagyis „forgatókönyvet” kínálnak arra vonatkozóan, hogyan kell viselkedni a katasztrófa előtt, alatt és után. Császi L.: A média rítusai i. m. 194.; Ralph

Turner: Types of Solidarity in the Reconstitution of Groups. Pacific Sociological Review 10. (1967) 2. sz. 60-68. Idézi

Császi L.:

A

média rítusai i.

m. 179.; Isac W. Holm:

The

Cultural Analysis of

Disaster. In: The Cultural Life of Catastrophes and Crises. Eds. C. Meiner

- K. Veel. Berlin-Boston 2012. 15-32., itt:

23.

A katasztrófahelyzet jellemzői mellett az általános katasztrófaképhez hozzátartoznak az ilyenkor (el)várható viselkedésmódok is. Az erről alkotott elképzeléseinket különösen erősen befolyásolják azok a sztereotípiák, amelyeket a média közvetít. Ezek a sztereotípiák és sémák, melyeket a szakirodalom katasztrófamítoszok {disaster

myths, disaster images) névvel

illet, makacsul bennünk élnek, újra- és újratermelődnek olyannyira, hogy katasztrófaképünket mind a mai napig erősen meghatározzák. Ilyen állandósult tartalmi elemnek tekinthetők a 1. pánikról és menekülésről, 2. az ennek következtében kihirdetett szükségállapotról, 3. a fosztogatásról, 4. a felárakat felszámító lelkiismeretlen kereskedőkről, 5. a lakosság evakuálásáról, 6. a kitelepítettek menedékhelyen történő letelepítéséről, 7. a nagyszámú halálesetről, 8. a jelentős anyagi kárról szóló hírek.47

Mint minden mítosznak, ezeknek is van valamennyi igazságtartalmuk, de a legújabb szociológiai-antropológiai kutatások szerint többnyire nem állandó „kellékei” a katasztrófáknak.48

A katasztrófamítoszok nemcsak ahhoz nyújtanak segítséget, hogy el tudjuk beszélni, formába tudjuk önteni a katasztrófa eseményét, hanem azáltal, hogy felsorakoztatják a katasztrófa idején lehetséges helyzeteket, felkészítenek minket arra, hogy a vészhelyzet bármikor bekövetkezhet. Ezek alapján pedig előre kigondolhatjuk, miképpen fogunk rájuk reagálni, ha bekövetkeznek.49

Már ha bekövetkeznek. A katasztrófamítoszok veszélye ugyanis abban rejlik, hogy olyan mélyen gyökeret vernek gondolatainkba, hogy még akkor sem tudunk szabadulni tőlük, ha a valóság éppen ellentmondani látszik nekik.

157