Századok – 2022
2022 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Bodovics Éva: Az 1878-as miskolci árvíz társadalom- és gazdaságtörténeti nézőpontból
KL 1878-AS MISKOLCI ÁRVÍZ TÁRSADALOM- ÉS GAZDASÁGTÖRTÉNETI NÉZŐPONTBÓL „Széttörve a gát, jön az ár azon át! Zúg, bőg, forog és tör a sodra, Éjjel jön orozva, halált, vészt hozva, - Nem virradnak soha napra! Mint fenevad, prédára ha csap, S gyilkos foga szívbe, vesébe harap: Ügy marczangolja az ár Szegedet; Gyógyitni, van-é csodaszer, sebedet?”43 43 Ismeretlen szerző: Szeged. Borsszem Jankó, 1879. március 16. 2. 44 Az esetek többségében nem lehet egyértelműen meghatározni, hogy Isten vagy éppen a Természet az, aki az ár képében pusztít, mert alakjuk gyakorta összemosódik a szövegekben. Különbség a viselkedésükben nyilvánul meg: míg Isten megfontoltan, racionálisan cselekszik (büntetés), s ezáltal a kultúra világába tartozik, addig a Természet a natura szó szerinti megtestesülése, állatiasan, ösztönöktől vezérelve támad (önvédelem). 45 Kathleen Tierney és munkatársai a Katrina hurrikán kapcsán rámutattak arra, hogy a háborúként értelmezett szituáció lehetővé tette a hatóság számára, hogy a szükségesnél több katonai egységet vessenek be a mentési és helyreállítási munkák alkalmával, és elrendeljék a háborús viszonyok között megszokott hírzárlatot. Továbbá a mentési munkálatok helyett inkább a rendteremtésre helyeztek nagyobb hangsúlyt, amellyel emberek életét veszélyeztették. Kathleen Tierney — Christina Bevc — Erica Kuligowski: Metaphors Matter: Disaster Myths, Media Frames, and Their Consequences in Hurricane Katrina. The Annales of the American Academy, 2006 March, 57—81. Ezekben a szövegekben nyoma sincs a szigorú és büntetni kész, ám egyébként jóságos apa- vagy anyafigurát megtestesítő Istennek/Sorsnak, sokkal inkább az észérvekkel meg nem győzhető, kérlelhetetlen Természet jelenik meg ellenfélként, aki az embert alapvető természeti voltára és a természettől való függésére figyelmezteti. Nem más ez, mint a természet harca a kultúrával, amelynek kimenetele nem kétséges: a természet nemcsak megteremti az életet, hanem el is pusztítja azt könyörtelenül, ha arra van szükség.44 A háborúval vont párhuzam azonban sokkal komolyabb következményekhez is vezethet annál, mint hogy a kialakult helyzetet két fél hadakozásaként gondoljuk el. Előfordulhat ugyanis, hogy a rendkívüli, harctéri állapotokhoz hasonló helyzetre történő hivatkozással az irányítás kikerül a helyi vezetők kezéből, s azt a katonaság vagy egy magasabb szintű, többnyire állami szerv veszi át.45 Ráadásul az olyan, hétköznapi helyzetben nem megszokott intézkedések is elfogadhatóvá válhatnak, mint amilyen a teljhatalommal való felruházás, vagy a statárium felállítása. Ugyanakkor a háborús analógiának pozitív következménye is lehet. Miután már nem a városállamok korát éljük, egy hazai települést ért támadás annyit jelent, mintha maga az ország (a nemzet) került volna idegen ostrom alá. E párhuzam révén az elszigetelt, helyi eseményből egycsapásra országos, nemzeti jelentőségű katasztrófa válik, és a háborús helyzetben 156
