Századok – 2022
2022 / 6. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Vámos Péter: Magyar-kínai kapcsolatok, 1949-1989. Források (Mervay Mátyás)
TÖRTÉNETI IRODALOM 1989-ben a FIDESZ vezetésével rendszerkritikus pártok szimpatizánsai gyülekeztek a Kínai Népköztársaság budapesti nagykövetsége előtt. Az alulról szerveződő, javarészt fiatal demonstrálok egy elnyomó gerontokrata rendszernek akartak véget vetni. Transzparenseiken a „kommunizmus bűneit” sorolva helyet kapott a demokratikus reformokat sürgető pekingi mozgalom lánctalpas eltaposásának dátuma. Bár a magyar külpolitikában a korai 2000-es években fújdogálni kezdő, az évtized végére pedig feltámadó „keleti szél” eljövetele óta sok minden megváltozott, egyvalami azóta sem: magyarok és kínaiak egymás országáról, népéről alkotott képe ma is csak a világpolitika nagyobb összefüggéseiben és a belpolitika helyi érdekei mentén értelmezhető. Ezért is tűnhet néhol ismerősnek a Vámos Péter legújabb könyvében bemutatott négy évtizednyi magyar-kínai találkozások egyike-másika. Vámos Péter történész-sinológus, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos fömunkatársa és a Károli Gáspár Református Egyetem habilitált docense, a hidegháború alatti Kína és a szovjet tömb közötti kapcsolatok nemzetközileg elismert szakértője. Gazdag publikációs listáján aprólékos forráskiadványok tanúsítják a vallási térítő- és diplomáciai missziók iránti érdeklődését. Az 1956-os magyarországi forradalom külpolitikai vonatkozásait új szögből megvilágító művei a most bemutatott kötet közvetlen előzményei. Ezek közül is kiemelkedő a Kína mellettünk^ Kínai külügyi iratok Magyarországról, 1956 című forrásközlő munkája (Bp. 2008), amelyet az MTA mellett az amerikai Woodrow Wilson Központ, valamint a Kínai Társadalomtudományi Akadémia is megjelentetett. Az itt tárgyalt kötet kiegészíti és a teljes magyar államszocialista korszakra tágítja ki a korábban vizsgált időszakot. A kötet a közel 700 oldalnyi feldolgozott iratanyagával elsősorban dokumentumgyűjtemény, amelyet alapos, ugyanakkor a szűkebb szakterületen kívülről is hozzáférhető, hat kronologikus fejezetbe rendezett narratív áttekintés helyez kontextusba. Vámos kizárólag magyar párt-, állami-külügyi és állambiztonsági iratokra támaszkodik, s ezt teljes mértékben igazolja, hogy a vonatkozó kínai levéltári gyűjtemények legkésőbb 2012 óta bezárultak a kutatók előtt. A továbbiakban a recenzens önkényes módon, egy szerelmi háromszög metaforája mentén emeli ki a műben tárgyalt négy évtizednyi kapcsolattörténet emblematikus epizódjait. Az első fejezetben (1949-1956) a két ifjú népköztársaság országaik háborús romjain talál egymásra. A hamarosan féltékeny harmadikká váló szovjet kerítő ekkor még lelkesen gyűjtögeti a közös táborba az olykor zöldségeket beszélő szerelmeseket. A Sztálin születésnapi ünnepségén az egyes zeneszámok közti szünetekben Mao Ce-tung fülébe búgó Rákosi Mátyás például a magyar nép keleti rokonságát hangsúlyozandó, anyanyelvének állítólagosán mandarin eredetű szavaival (!) próbált kedveskedni szomszédjának. (30.) Az 1950-es évek kínai befolyását kikutató Vámos hozzáértően fókuszál előbb a pekingi cserediákokra - az első magyar sinológus generáció tagjaira -, majd távolít a korszak szovjet-kínai-kelet-európai háromszögének nagytotáljára. A mézesheteket a második fejezet mutatja be, amely a szerző egyik szűkebb szakterületének számító 1956-os kínai szerepvállalástól egészen az „aranykor” végéig, 1960-ig tart. Az altémákba rendezett források Kádár János sinofíliájának eredetétől a santungi „Kínai-Magyar Barátság Gépállomás” felállításáig (57.) és a magyar geológusok által Tácsing (Daqing azaz „nagy ünnep”) mellett felfedezett legnagyobb kínai olaj mezőkig számolnak be a két ország együttműködéséről. (52. dokumentum) A nagy ünneplés ellenére, némiképp kijózanítóan hatnak a Vámos erős gazdaságtörténeti figyelméről tanúskodó kimutatások. A többi kelet-közép-európai szocialista országgal (NDK, Csehszlovákia, Lengyelország) való összehasonlításban kiderül ugyanis, hogy Magyarország valójában alig élt a Kínával folytatott kereskedelem adta lehetőségekkel. A harmadik fejezet az 1960-1969 közötti lassú, de szinte teljes elhidegülésig tartó utat járja be. Amit az olvasó már a románc első pillanataitól sejtett, az a kortársak számára legkésőbb az évtized közepére kiderült. Nevezetesen, hogy a valójában Moszkva és Peking között 1271
