Századok – 2022
2022 / 6. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Vámos Péter: Magyar-kínai kapcsolatok, 1949-1989. Források (Mervay Mátyás)
TÖRTÉNETI IRODALOM lejátszódó tányérdobálásban Budapestnek jobb behúzni a nyakát, esetleg a sarokban kivárni a csetepaté végét. És bár 1957-ben Kádárnak Kínában „mély emberi élményekben volt része” (23. dokumentum), legkésőbb az 1963-as moszkvai útja nyomán megértette, hogy személyes szimpátiáját alá kell rendelnie a reálpolitikának. 1956 után neki nem kellett magyarázni, hogy az ideológiainak álcázott nagyhatalmi harcban egy kis csatlós ország vezetőjének ki mellett is kell elköteleződnie. A Vámos által „differenciáló politikaként” jellemzett kínai attitűd ugyan azt jelentette, hogy a veszekedésben röpködő „kínai vázákat” a szovjeteknek szánták, de azért itt-ott a magyarokat is eltalálta egy-két kósza porceláncsésze. Ilyen volt a már említett pekingi „magyarellenes tüntetés”, vagy a tácsingi feltárásokban játszott magyar szerep nyilvános tagadása. (52. dokumentum) A szerző szerint a magyar oldal bár nyíltan a Szovjetunió mellett tette le a voksát, mégis igyekezett „a kapcsolatok óvására” törekedni. Ezzel szemben a szuverenitásra érzékeny kínai diplomaták határozott fellépésére jó példa volt az úgynevezett „tajvani zsákügy”, amelynek során egy körúti kirakatból egy olyan mogyorós szütyőt kellett eltüntetni, amely a polgárháborús vesztes Kuo mintang által irányított szakadár szigetet a Kínai Köztársaság tartományaként ábrázolta. (61. dokumentum) Bár a gyanútlan pesti boltos ablakát hamar korrigálták, a Vámos által találóan kiválasztott ügy jól illusztrálja a feszült idők hangyából elefántot csinálni kész magatartását. A negyedik fejezet az 1969-1982 közötti lassú közeledés bemutatásakor sikeresen egyensúlyoz a szovjet-kínai nagypolitikai háttér és a kisebb magyar kérdések között. Peking és Budapest egymásra találását elsősorban a keleti blokk egyre inkább elrendezett házasságokra emlékeztető kötelékei nehezítették; hiába emlegették fel a kínaiak magyar kollégáiknak az 1956-os „ellenforradalom” idején, az elvtársiasság jegyében nyújtott gesztusukat. (88. dokumentum) A világpolitikában elszigetelt és barátok nélküli Kínát végül az 1969-ben fegyveres határvillongásokig fajuló szovjet-kínai rivalizálás meglepő félfordulatra kényszerítette. A következő évtizedben jelentkező elmozdulást Magyarország osztrák és olasz szomszédainak távol-keleti diplomáciai kapcsolatfelvételei sejttették. Aggodalomra azonban leginkább Kína korábbi fő ellensége felé tapogatózása adott okot. A kommunista tábor repedéseibe éket verő pragmatikus Richard Nixon amerikai elnök és reálpolitikus külügyminisztere, Henry Kissinger mesterkedései megakasztották a magyarkínai közeledést. Miközben a szocialista országok Mao-ellenes egyeztetése, az Interkit 1974-ben Budapesten ülésezett, addig a kínai pártelnök deklarálta a Szovjetuniót agresszív imperialista szuperhatalomnak nevező „három világ” elméletét. A globális és máig ható jelentőségű USAKína rapprochement olyannyira kiengedte az ázsiai országot a hidegháborús karanténból, hogy az évtized végén már a Teng Hsziao-ping-féle nyitás kidolgozói tanulmányozhatták többek között a 1968-as magyar gazdasági reformokat, 1982-re pedig már a Gresham-palotában nyitandó szecsuáni étterem tervéig jutottak. (132. dokumentum) Az ötödik fejezet az 1983-1988 közötti időszakban, a magyar külügyminiszter pekingi látogatásától a Skála-tulajdonos Demján Sándor tajvani magánakciójáig kalauzol el. A Leonyid Brezsnyev taskenti és Mihail Gorbacsov vlagyivosztoki beszédei nyomán meginduló szovjetkínai normalizálódás zöld utat adott az óvatos szatelitországok sinofil vezetőinek kihűlt kapcsolataik újramelegítéséhez. Az egyre rangosabb találkozások végül 1987-ben Kádár János kínai, illetve később - aTienanmen után eltávolított reformpárti - Csao Ce-jang miniszterelnök magyarországi látogatásában tetőztek. (153. és 155. dokumentumok) Az inkább szimbolikusnak tekinthető intézkedések (például a Sanghaj i főkonzulátus felállítása) korlátozott hatásait, valamint a szomszédos Csehszlovákiánál és az NDK-nál lassabb magyar forgalomnövekedést Vámos gazdasági összehasonlításai helyezik ismét kontextusba. (157.) Magyarország tajvani kapcsolataira való kitekintéssel Vámos szemléletesen illusztrálja a pragmatikus szempontok térnyerését a korábbi, ideologikus kötöttségek ellenében. Az 1960-as években még egy körúti mogyorós zsák miatt aggódó magyar fél az 1980-as évek végére már 1272
